Sziasztok!!!
Kaptam egy nagyon szép... hát mondhatom ajándékot méghozzá Szaszától :)
Nagyon szépen köszönöm!!!! Nagyon tetszik!!!! Szóval mától új fejléce van a blognak amit Szasza készített :)
Cukker - Blogger díj!
Szabályok:
1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!
Kaptam:
Rebytől: http://a-volturi-szolgalataban.blogspot.com/
Nagyon szépen köszönöm :D
Sok embernek küldhetném, na jó mindenkinek xd de én most egyvalakinek küldöm át :D
Szaszának: http://rpattinsonfanfiction.blogspot.com/ :)
Kérdések:
Kedvenc :
…könyvem: Kapukulcs a kő alatt
…íróm: Fazekas László
…ételem: gomba bármilyen formában
…italom: citromos nestea
…színem: fekete, lila
…énekesem: Robbie Williams
…énekesnőm: Pink
…együttesem: Cinema Bizarre
…DJ: nincs
…színészem: Sandra Bullock
…mozifilmem: Lora
…filmem:Jurassic park,Constantine,Hell Boy, Penge,X-men,Hp, Twilight, New Moon,
…sorozatom: Szívek szállodája :D
…dalom: mindig más, jelenleg: Paramore The Only Exception
…hangszerem: zongora
…hónapom: december
…napom: péntek
…napszakom: hajnal
…évszakom: tél
…sportom: görkori,röplabda
…bloggerem: nincs
…kommentelőm: nincs
…idézetem: "Igazán attól fáj az ütés,
kitől simogatást várnál,
s nem adhatod vissza,
mert rögtön belehalnál!"
(Radnóti)
Új rész nem tudom mikor lesz! Jövőhéten kisérettségizek végig szóval most tuti nem. Sajnálom. Köszönöm mindenkinek aki komizott+szavazot
Puszi
Alexis :)
2010. április 17., szombat
2010. április 5., hétfő
Díj :)
Szisztok megint!!! :) Úgy néz ki ma este nem akarok lefeküdni :D
Elmaradtam valamivel amit most bepótolnék :)
Több embertől is kaptam egy díjat, úgyhogy köszönöm szépen:
Szanikának: http://www.edwardandbellastory.blogspot.com/
Zsuzskának: http://www.the-love-solves-everything.blogspot.com/
Szaszának: http://www.rpattzstory.blogspot.com/
Andinak: http://thanlightinthefog.blogspot.com/
7 dolog rólam:
1: imádok énekelni
2: gyorsan beilleszkedem
3: a legnagyobb vágyam, hogy egy hetet eltölthessek Londonban
4: van egy Renesmee nevű teknősöm
5: kiskoromban mindig malacka akartam lenni, mert neki van orrmelegítője a mesében
6: imádom a meséket
7: utálom a halászlevet és mindenféle tengeri vízi kütyüt
Akiknek tovább adom:
Renee : http://twilightfic-renee.blogspot.com/
Voiki: http://emlekeimetkeresve.blogspot.com/
Hajni: http://hanuss.blogspot.com/
Nyc-girl: http://iloveyounewyorkcity.blogspot.com/
És tulajdonképpen elküldhetném még azoknak, akiktől kaptam és még rengeteg tehetséges írónak de szinte már mindenki megkapta gyanítom azok is akiknek én küldöm :)
Nincsii mehet a linkcsere :) úgy néztem, hogy még nem tettelek ki de ezt most bepótolom :)
Puszi mindenkinek: Alexis :)
Elmaradtam valamivel amit most bepótolnék :)
Több embertől is kaptam egy díjat, úgyhogy köszönöm szépen:
Szanikának: http://www.edwardandbellastory.blogspot.com/
Zsuzskának: http://www.the-love-solves-everything.blogspot.com/
Szaszának: http://www.rpattzstory.blogspot.com/
Andinak: http://thanlightinthefog.blogspot.com/
7 dolog rólam:
1: imádok énekelni
2: gyorsan beilleszkedem
3: a legnagyobb vágyam, hogy egy hetet eltölthessek Londonban
4: van egy Renesmee nevű teknősöm
5: kiskoromban mindig malacka akartam lenni, mert neki van orrmelegítője a mesében
6: imádom a meséket
7: utálom a halászlevet és mindenféle tengeri vízi kütyüt
Akiknek tovább adom:
Renee : http://twilightfic-renee.blogspot.com/
Voiki: http://emlekeimetkeresve.blogspot.com/
Hajni: http://hanuss.blogspot.com/
Nyc-girl: http://iloveyounewyorkcity.blogspot.com/
És tulajdonképpen elküldhetném még azoknak, akiktől kaptam és még rengeteg tehetséges írónak de szinte már mindenki megkapta gyanítom azok is akiknek én küldöm :)
Nincsii mehet a linkcsere :) úgy néztem, hogy még nem tettelek ki de ezt most bepótolom :)
Puszi mindenkinek: Alexis :)
ÚJ FEJEZET+ MIEGYMÁS :)
Szia mindenkinek!
Igen... még élek és sikeresen meghoztam a 17. fejezetet. Jobb később mint soha alapon remélem, hogy azért lesz még aki elolvassa és kommenteket is kapok majd szép számmal.
Ezúton szeretnék boldog musz muszt kívánni utólag is. Remélem mindenkinek jól telt a húsvét :)
Mentségem, hogy miért nem írtam eddig nincs. A tanulás meg az itthoni dolgok mellett még sok időt töltök barátommal :$ és így mindig kifutottam az időből :( Nagyon sajnálom igyekszem moderálni magam és minden héten frisst hozni nektek :)
A blognak jelenleg 45 rendszeres olvasója van aminek nagyon örülök :) Nem köszöntöttem még köreinkben Nikit, Lulut,Bogeszzzt,Kingucit,Andit,és Bells Swant örülök, hogy "rám" találtatok :)
Na már most utána nézek, hogy kinek mivel tartozom és azt bepótlom, úgyhogy még biztosan írok :)
Addig is pusz
Alexis :)
Igen... még élek és sikeresen meghoztam a 17. fejezetet. Jobb később mint soha alapon remélem, hogy azért lesz még aki elolvassa és kommenteket is kapok majd szép számmal.
Ezúton szeretnék boldog musz muszt kívánni utólag is. Remélem mindenkinek jól telt a húsvét :)
Mentségem, hogy miért nem írtam eddig nincs. A tanulás meg az itthoni dolgok mellett még sok időt töltök barátommal :$ és így mindig kifutottam az időből :( Nagyon sajnálom igyekszem moderálni magam és minden héten frisst hozni nektek :)
A blognak jelenleg 45 rendszeres olvasója van aminek nagyon örülök :) Nem köszöntöttem még köreinkben Nikit, Lulut,Bogeszzzt,Kingucit,Andit,és Bells Swant örülök, hogy "rám" találtatok :)
Na már most utána nézek, hogy kinek mivel tartozom és azt bepótlom, úgyhogy még biztosan írok :)
Addig is pusz
Alexis :)
17. Fejezet
Lassan de biztosan megérkezett ez a rész is amit Warriornak ajánlok :P Tösi, hogy biztattál :)(L)... remélem tetszik majd mindenkinek :) jó olvasgatást!
Puszi: Alexis :)
- Ide költözik? – nyíltak tágra a szemeim
- Aha, szóval még is zavar, tudtam én! – mondta elégedetten barátnőm
- Tévedsz
- Én olyat nem szoktam – vigyorgott rám, mire csúnyán néztem rá
- Jól van talán... néha… de csak szökőévekben… - vigyorgott még mindig
- Hihetetlen vagy – csóváltam meg a fejem
- Az lehet, de akkor is igazam van
- Lehet
- Csak lehet?
- Na, jó igazad van most boldog vagy?
- Határozottan
- Hihetetlen vagy
- Ezt ma már mondtad
- Tudok róla
- És hányszor fogod még?
- Az attól függ, hogy meddig maradsz…
- Veled leszek egész nap
- Akkor még fogom egy párszor – vigyorodtam el én is mire nyelvet öltött rám
- És mi a mai program? – érdeklődött túl ártatlan arccal
- Nem terveztem semmit. Ötlet? – kérdeztem felkészülve a legrosszabbra
- Mit szólnál, ha átmennénk hozzánk? Hiányzol a többieknek- mondta szomorúan.
- Alice… nem hinném, hogy ez jó ötlet.
- Edward miatt ne aggódj. Nincs otthon.
- Értem – mondtam nemtörődöm hangnemben miközben majd megevett a fene, hogy vajon hol lehet. Ezt Alice is észrevehette, mert kisvártatva megkérdezte.
- Mondjam el, hogy hol van vagy várjam, meg amíg belehalsz a kíváncsiságba? –érdeklődött kedvesen
- Nem vagyok rá kíváncsi- szegtem fel büszkén a fejem és elindultam lefelé
- Dehogynem – kacagta
- Alice… kérlek
- Szólj igazat…
- Alice!!!- fordultam szembe vele
- Jól van, na, befejeztem!
- Köszönöm
- Nos? Akkor eljössz?
- Biztos nincs otthon?
- Biztos!
- Jól van! Elmegyek- adtam meg magam
- Hurrrááá!!!- kiáltotta örömében és a nyakamba ugrott- Esme oda lesz, az örömtől- ölelgetet
- Oh, Alice kicsit finomabban… összetoppantasz – pihegtem
- Hupsz… bocsi. Akkor indulhatunk?
- Persze –vettem az irányt a kijárat felé
- Van egy kis gond… - torpant meg az ajtóban
- Méghozzá?
- Gyalogosan vagyok - mondta bűnbánóan
- Alice… ha előre tudtad, hogy el akarsz rángatni hozzátok igazán jöhettél volna kocsival! – mondtam felháborodottan
- Hát… kiment a fejemből- mondta szemlesütve
- A csudába is Alice vámpír vagy – forgattam meg a szemeimet mire barátnőm még bűnbánóbb arcot vágott- jól van, jöjjön, aminek jönnie kell- sóhajtottam
- Biztos vagy benne?
- Teljesen – mondtam nem túl meggyőzően
- Esetleg felhívhatnám Emetett, hogy… –és elhallgatott. Szemei a semmibe meredtek. Látomása volt.
- Ésss megnyílt Alice jósdája- énekeltem-, ha megint az én halálomat jósolod, lecseréllek- fenyegetőztem
- Nem vagy vicces Bella! Mellesleg Tanya megérkezett hozzánk- fintorodott el.
- Huh… ez aztán a gyors költözés- morogtam- Semmi gond! Majd átmegyek máskor- indultam vissza, de elkapta a kezem
- Felejtsd el! Most megyünk! Mindenki tűkön ülve vár. Ha most… - és megint látomás…
- Most komolyan nem idegesít, hogy nem tudod befejezni a mondataidat?
- Nem már megszoktam. Viszont jön a felmentő sereg – vigyorodott el-
- A micsoda? – értetlenkedtem
- Emmett - vigyorodott el és kisétált az utcára. Még mindig értetlenül követtem a példáját. Gondosan bezártam az ajtót és odasétáltam a járdán ácsorgó Alice mellé.
- És most? –érdeklődtem
- Most várunk – felelte
- Tapsra vagy sült galambra?
- Nem. Erre!– emelte fel a kezét. Egy hatalmas Dzsip száguldott be az utcánkba és fékezett le az orrunk előtt.
- Egy fuvart hölgyeim? – nyitotta ki Em az ajtót.
- Javíts ki Alice, ha tévedek. De mintha kicsit lassúak lennének ma a látomásaid.
- Nem tévedsz – komorodott el- itt vannak.
- Mégis kik? – értetlenkedtem újból
- A közelben van a házőrződ vagy valamelyik haverja – világosított fel Emmett
- Na neeee – hördültem fel
- De bizony- bólogatott Alice-, de nyugalom nem Jacob az
- Az engem nem érdekel – mérgelődtem tovább
- Na, mennyünk- mondta Em és egy mozdulattal felemelt a Dzsip ülésére.
- Megmondhatjátok Jacobnak, hogy ezt még leverem rajta! – kiáltottam ki az ablakon
- Csóró kutya – kuncogott Emmett - Megérkezett Tanya – közölte ridegen
- Láttam – felelte Alice ugyanabban a hangnemben
- Ennyire nem lehet szörnyű a csaj – nevettem fel.
- Ebben ne legyél olyan biztos – dörmögte Em – biztosított mindenkit, hogy mennyire sajnálja a történteket és az egész családot. Állítása szerint azért jött, mert tanulni akar és itt jobb lehetőségek vannak. Ugyan már. Röhögne a májam, ha lenne. Mindenki tudja, hogy csak Edward miatt van itt.
- Micsoda? – tátogtam
- Jaj, Bella… van eszed! Használd! Tanya már időtlen idők óta oda van Edwardért. Amint tudomást szerzett róla, hogy nem fogadtad őt vissza rögtön ide akart költözni. Azt reméli, hogy most, hogy Edwardnak összetörted a szívét majd lesz nála esélye.
- Pedig Edward már hányszor elutasította…
- Hát ez van… okos ember a mások kárán tanul…
- Jah, a hülye vámpír a sajátján sem. – kuncogott Emmett. Már a Cullen ház környékén jártunk. Szörnyű a vezetési stílusuk. De hát hiába beszél nekik az ember.
- Ne várj túl szép fogadtatást Tanya részéről – jegyezte meg Alice
- Rendben van
- De azért ne hagyd magad kislány- kacsintott rám Emmett
- Hogy is ne… nem kezdek ki egy vámpírral
- Emiatt ne aggódj… ha csak egy újjal is hozzád ér hát én kikaparom a szemét – biztosított Alice
- Különben is eggyel több vagy kevesebb a mi fajtánkból, aki a véredet akarja... oly mind egy nem?
- Igaz… - nyeltem nagyot- néha nagyon morbid vicceid vannak Emmett
- Bocs hugi – kuncogott miközben leparkolt a garázsban-
- Na, essünk túl rajta – ugrottam ki a kocsiból. Még be sem értünk a nappaliba, de már meghallottam a számomra idegen hangot
- Ó… itt jön az ember – mondta gúnyosan
- A nevem Bella és a helyedben nem szólnám le azt, ami én is voltam- mondtam a végét már vele szemben állva.
- Bella – pattant fel Esme és odarohant hozzám megölelni. Tanya sértődött arcot vágott. Ő nyilván nem részesült ilyen fogadtatásban. Körbenéztem a szobában. Mindenki itt volt kivéve Edwardot
- Hiába keresed nincs itt – vicsorogta Tanya
- Tudok róla – mosolyogtam rá mézédesen és elfordultam tőle
- Hmm… nem tudom, mit eszik benned Edward! Barna haj, barna szem, sápkóros arc. Teljesen átlagos lány vagy - szólalt meg hirtelen. Hát jó… amilyen az adjon isten….
- Nem tudod, mit eszik bennem… de azt most már tudod, hogy mit nem evett benned – vigyorodtam el- Te is egy teljesen átlagos vámpír vagy. Oh… jól vagy? Mintha kicsit elsárgultál volna. Lehet, hogy az irigység teszi? Elvégre is egy olyan átlagos lány, mint én megkaphatta azt, amit te nem.
- Nagy a szád, de, csak mert azt hiszed, hogy megvédenek –vicsorgott rám
- Elárulok egy titkot Tanya… nem hiszi, hanem tudja. – szólalt meg dühösen Rosalie.
- Lányok elég legyen ebből – úgy tűnik Carlisle megunta a torzsalkodásunkat
- Elnézést – biccentettem felé
- Micsoda? Te egy ilyen senki mellé állsz? Ő nem tartozik a családhoz! Már nincs Edwarddal!- kiáltott rá Rosaliera
- Bella addig tartozik a családhoz, amíg ő azt másképp nem akarja – halottam meg a legszebb hangot a lépcső felől. A legszebbhangot? Miket beszélek én itt. Bella neked elment, ami nem volt… így soha nem fogom elfelejteni. Igen csúnyán néztem Alicre. Elvégre is megígérte, hogy nem lesz itthon.
- Edward - sikította Tanya és odarohant hozzá, de mielőtt a nyakába vethette volna magát Edward megállította.
- Hogy vagy Tanya? –kérdezte kimérten
- Már meg sem ölelsz? – biggyesztette le a nő a száját.
- Sajnálom, de az iménti kis közjáték után nem sok kedvem van hozzá.
- De hisz ő kezdte!
- De hisz ő kezdte – mondtam nyávogósan-, mint az oviban
- Te kis… - indult meg Tanya felém
- Meg ne próbáld – ragadta meg Edward a kezét
- Tanya- dörrent rá Esme- Izabella ugyanúgy a család tagja, mint bármelyikünk. Ezt vagy tiszteletben tartod, vagy elhagyod a házat
- Mi? Micsoda? – dadogta Tanya
- Jól hallottad- mondta Edward is. Tanya felváltva kapkodta a tekintetét a szobában lévőkre, míg végül dühtől izzó szeme meg nem állapodott rajtam
- Rendben van – hajtotta le a fejét
- Akkor ezt is megbeszéltük – állt fel Carlisle. Úgy döntöttem elég nagy port kavartam mára is a Cullen házban ideje távozni.
- Azt hiszem jobb lesz, ha én most megyek
- Ne máárrr – szólalt meg az Alice Emmett duó
- Még csak most jöttél maradj – kérlelt Esme is
- Nagyon kedvesek vagytok, de inkább majd visszajövök máskor. Em hazavinnél? – néztem rá kérdőn
- Természetesen
- Hát akkor, sziasztok-, köszöntem el
- Bella – szólított meg Edward, de én nem néztem rá. Nem ment. Ha most visszafordulok annak nem lesz jó vége. Határozott léptekkel indultam meg az ajtó felé.
- Kérlek, kérlek, kérlek egy kegyelemdöfést – suttogta Emmett a fülembe
- Ja és Tanya – fordultam vissza- tévedtem. Nem vagy átlagos. Átlagon felüli a bunkóságod – vigyorodtam el és kisétáltam az ajtón.
Puszi: Alexis :)
- Ide költözik? – nyíltak tágra a szemeim
- Aha, szóval még is zavar, tudtam én! – mondta elégedetten barátnőm
- Tévedsz
- Én olyat nem szoktam – vigyorgott rám, mire csúnyán néztem rá
- Jól van talán... néha… de csak szökőévekben… - vigyorgott még mindig
- Hihetetlen vagy – csóváltam meg a fejem
- Az lehet, de akkor is igazam van
- Lehet
- Csak lehet?
- Na, jó igazad van most boldog vagy?
- Határozottan
- Hihetetlen vagy
- Ezt ma már mondtad
- Tudok róla
- És hányszor fogod még?
- Az attól függ, hogy meddig maradsz…
- Veled leszek egész nap
- Akkor még fogom egy párszor – vigyorodtam el én is mire nyelvet öltött rám
- És mi a mai program? – érdeklődött túl ártatlan arccal
- Nem terveztem semmit. Ötlet? – kérdeztem felkészülve a legrosszabbra
- Mit szólnál, ha átmennénk hozzánk? Hiányzol a többieknek- mondta szomorúan.
- Alice… nem hinném, hogy ez jó ötlet.
- Edward miatt ne aggódj. Nincs otthon.
- Értem – mondtam nemtörődöm hangnemben miközben majd megevett a fene, hogy vajon hol lehet. Ezt Alice is észrevehette, mert kisvártatva megkérdezte.
- Mondjam el, hogy hol van vagy várjam, meg amíg belehalsz a kíváncsiságba? –érdeklődött kedvesen
- Nem vagyok rá kíváncsi- szegtem fel büszkén a fejem és elindultam lefelé
- Dehogynem – kacagta
- Alice… kérlek
- Szólj igazat…
- Alice!!!- fordultam szembe vele
- Jól van, na, befejeztem!
- Köszönöm
- Nos? Akkor eljössz?
- Biztos nincs otthon?
- Biztos!
- Jól van! Elmegyek- adtam meg magam
- Hurrrááá!!!- kiáltotta örömében és a nyakamba ugrott- Esme oda lesz, az örömtől- ölelgetet
- Oh, Alice kicsit finomabban… összetoppantasz – pihegtem
- Hupsz… bocsi. Akkor indulhatunk?
- Persze –vettem az irányt a kijárat felé
- Van egy kis gond… - torpant meg az ajtóban
- Méghozzá?
- Gyalogosan vagyok - mondta bűnbánóan
- Alice… ha előre tudtad, hogy el akarsz rángatni hozzátok igazán jöhettél volna kocsival! – mondtam felháborodottan
- Hát… kiment a fejemből- mondta szemlesütve
- A csudába is Alice vámpír vagy – forgattam meg a szemeimet mire barátnőm még bűnbánóbb arcot vágott- jól van, jöjjön, aminek jönnie kell- sóhajtottam
- Biztos vagy benne?
- Teljesen – mondtam nem túl meggyőzően
- Esetleg felhívhatnám Emetett, hogy… –és elhallgatott. Szemei a semmibe meredtek. Látomása volt.
- Ésss megnyílt Alice jósdája- énekeltem-, ha megint az én halálomat jósolod, lecseréllek- fenyegetőztem
- Nem vagy vicces Bella! Mellesleg Tanya megérkezett hozzánk- fintorodott el.
- Huh… ez aztán a gyors költözés- morogtam- Semmi gond! Majd átmegyek máskor- indultam vissza, de elkapta a kezem
- Felejtsd el! Most megyünk! Mindenki tűkön ülve vár. Ha most… - és megint látomás…
- Most komolyan nem idegesít, hogy nem tudod befejezni a mondataidat?
- Nem már megszoktam. Viszont jön a felmentő sereg – vigyorodott el-
- A micsoda? – értetlenkedtem
- Emmett - vigyorodott el és kisétált az utcára. Még mindig értetlenül követtem a példáját. Gondosan bezártam az ajtót és odasétáltam a járdán ácsorgó Alice mellé.
- És most? –érdeklődtem
- Most várunk – felelte
- Tapsra vagy sült galambra?
- Nem. Erre!– emelte fel a kezét. Egy hatalmas Dzsip száguldott be az utcánkba és fékezett le az orrunk előtt.
- Egy fuvart hölgyeim? – nyitotta ki Em az ajtót.
- Javíts ki Alice, ha tévedek. De mintha kicsit lassúak lennének ma a látomásaid.
- Nem tévedsz – komorodott el- itt vannak.
- Mégis kik? – értetlenkedtem újból
- A közelben van a házőrződ vagy valamelyik haverja – világosított fel Emmett
- Na neeee – hördültem fel
- De bizony- bólogatott Alice-, de nyugalom nem Jacob az
- Az engem nem érdekel – mérgelődtem tovább
- Na, mennyünk- mondta Em és egy mozdulattal felemelt a Dzsip ülésére.
- Megmondhatjátok Jacobnak, hogy ezt még leverem rajta! – kiáltottam ki az ablakon
- Csóró kutya – kuncogott Emmett - Megérkezett Tanya – közölte ridegen
- Láttam – felelte Alice ugyanabban a hangnemben
- Ennyire nem lehet szörnyű a csaj – nevettem fel.
- Ebben ne legyél olyan biztos – dörmögte Em – biztosított mindenkit, hogy mennyire sajnálja a történteket és az egész családot. Állítása szerint azért jött, mert tanulni akar és itt jobb lehetőségek vannak. Ugyan már. Röhögne a májam, ha lenne. Mindenki tudja, hogy csak Edward miatt van itt.
- Micsoda? – tátogtam
- Jaj, Bella… van eszed! Használd! Tanya már időtlen idők óta oda van Edwardért. Amint tudomást szerzett róla, hogy nem fogadtad őt vissza rögtön ide akart költözni. Azt reméli, hogy most, hogy Edwardnak összetörted a szívét majd lesz nála esélye.
- Pedig Edward már hányszor elutasította…
- Hát ez van… okos ember a mások kárán tanul…
- Jah, a hülye vámpír a sajátján sem. – kuncogott Emmett. Már a Cullen ház környékén jártunk. Szörnyű a vezetési stílusuk. De hát hiába beszél nekik az ember.
- Ne várj túl szép fogadtatást Tanya részéről – jegyezte meg Alice
- Rendben van
- De azért ne hagyd magad kislány- kacsintott rám Emmett
- Hogy is ne… nem kezdek ki egy vámpírral
- Emiatt ne aggódj… ha csak egy újjal is hozzád ér hát én kikaparom a szemét – biztosított Alice
- Különben is eggyel több vagy kevesebb a mi fajtánkból, aki a véredet akarja... oly mind egy nem?
- Igaz… - nyeltem nagyot- néha nagyon morbid vicceid vannak Emmett
- Bocs hugi – kuncogott miközben leparkolt a garázsban-
- Na, essünk túl rajta – ugrottam ki a kocsiból. Még be sem értünk a nappaliba, de már meghallottam a számomra idegen hangot
- Ó… itt jön az ember – mondta gúnyosan
- A nevem Bella és a helyedben nem szólnám le azt, ami én is voltam- mondtam a végét már vele szemben állva.
- Bella – pattant fel Esme és odarohant hozzám megölelni. Tanya sértődött arcot vágott. Ő nyilván nem részesült ilyen fogadtatásban. Körbenéztem a szobában. Mindenki itt volt kivéve Edwardot
- Hiába keresed nincs itt – vicsorogta Tanya
- Tudok róla – mosolyogtam rá mézédesen és elfordultam tőle
- Hmm… nem tudom, mit eszik benned Edward! Barna haj, barna szem, sápkóros arc. Teljesen átlagos lány vagy - szólalt meg hirtelen. Hát jó… amilyen az adjon isten….
- Nem tudod, mit eszik bennem… de azt most már tudod, hogy mit nem evett benned – vigyorodtam el- Te is egy teljesen átlagos vámpír vagy. Oh… jól vagy? Mintha kicsit elsárgultál volna. Lehet, hogy az irigység teszi? Elvégre is egy olyan átlagos lány, mint én megkaphatta azt, amit te nem.
- Nagy a szád, de, csak mert azt hiszed, hogy megvédenek –vicsorgott rám
- Elárulok egy titkot Tanya… nem hiszi, hanem tudja. – szólalt meg dühösen Rosalie.
- Lányok elég legyen ebből – úgy tűnik Carlisle megunta a torzsalkodásunkat
- Elnézést – biccentettem felé
- Micsoda? Te egy ilyen senki mellé állsz? Ő nem tartozik a családhoz! Már nincs Edwarddal!- kiáltott rá Rosaliera
- Bella addig tartozik a családhoz, amíg ő azt másképp nem akarja – halottam meg a legszebb hangot a lépcső felől. A legszebbhangot? Miket beszélek én itt. Bella neked elment, ami nem volt… így soha nem fogom elfelejteni. Igen csúnyán néztem Alicre. Elvégre is megígérte, hogy nem lesz itthon.
- Edward - sikította Tanya és odarohant hozzá, de mielőtt a nyakába vethette volna magát Edward megállította.
- Hogy vagy Tanya? –kérdezte kimérten
- Már meg sem ölelsz? – biggyesztette le a nő a száját.
- Sajnálom, de az iménti kis közjáték után nem sok kedvem van hozzá.
- De hisz ő kezdte!
- De hisz ő kezdte – mondtam nyávogósan-, mint az oviban
- Te kis… - indult meg Tanya felém
- Meg ne próbáld – ragadta meg Edward a kezét
- Tanya- dörrent rá Esme- Izabella ugyanúgy a család tagja, mint bármelyikünk. Ezt vagy tiszteletben tartod, vagy elhagyod a házat
- Mi? Micsoda? – dadogta Tanya
- Jól hallottad- mondta Edward is. Tanya felváltva kapkodta a tekintetét a szobában lévőkre, míg végül dühtől izzó szeme meg nem állapodott rajtam
- Rendben van – hajtotta le a fejét
- Akkor ezt is megbeszéltük – állt fel Carlisle. Úgy döntöttem elég nagy port kavartam mára is a Cullen házban ideje távozni.
- Azt hiszem jobb lesz, ha én most megyek
- Ne máárrr – szólalt meg az Alice Emmett duó
- Még csak most jöttél maradj – kérlelt Esme is
- Nagyon kedvesek vagytok, de inkább majd visszajövök máskor. Em hazavinnél? – néztem rá kérdőn
- Természetesen
- Hát akkor, sziasztok-, köszöntem el
- Bella – szólított meg Edward, de én nem néztem rá. Nem ment. Ha most visszafordulok annak nem lesz jó vége. Határozott léptekkel indultam meg az ajtó felé.
- Kérlek, kérlek, kérlek egy kegyelemdöfést – suttogta Emmett a fülembe
- Ja és Tanya – fordultam vissza- tévedtem. Nem vagy átlagos. Átlagon felüli a bunkóságod – vigyorodtam el és kisétáltam az ajtón.
2010. január 23., szombat
Sorry meg miegymás :)
Sziasztok!
Meghoztam az új fejezetet. Van benne ez is az is, de a lényeg h képbe kerül Tanya. Remélem azért bejön majd a dolog.
Szóval mivel, hogy voltak olyan kedvesek és beszóltak chatan akkor most itt a magyarázat. Először is kollégista vagyok. Hét közben nem tudok írni hét végén meg kb. örülök ha az itthoni dolgaimat meg tudom csinálni. Másodszor érettségizem. Állandóan tanulok valamint versenyszerűen éneklek úgyhogy abban a csöpp szabadidőmben ami volt próbáltam felkészülni a versenyre (megjegyzem tovább jutottam :) amúgy meg szakmai versenyre is megyek és még arra is készülnöm kell. Ha mindez még nem elég vége lett a 3,5 éves kapcsolatomnak ami egy pöppet megviselt mert elég viharos vége lett. Ezenfelül még most is nyomorom van pasi téren úgyhogy lassan odáig jutok már h megfogadom h apáca leszek :D
Szóval a feje tetejére állt a világ... de ennél már csak jobb lehet:)
Na már most 38 rendszeres olvasója van a blognak aminek nagyon nagyon örülök :) Még nem köszöntöttem erre szcsillát,IceHeartGirlt,Laurát,Dianát,Csesztert és Nikit úgyhogy ezt ezúttal szeretném bepótolni! Üdv nektek a blogon! :)
A következő dolog amiért sorry, hogy teljesen lemaradtam minden általam olvasott blogról... szóval ezért nem írok komikat sem. Ezért is sorry! Igyekszem bepótolni a hiányosságaimat!!!
Na asszem most ennyi. Nem tudom mikor lesz fent új rész.... igyekszem higgyétek el! Köszönöm mindenkinek aki türelmesen várta az új részt! Istenkirályok vagytok!!!!!
Puszi!
Alexis
Meghoztam az új fejezetet. Van benne ez is az is, de a lényeg h képbe kerül Tanya. Remélem azért bejön majd a dolog.
Szóval mivel, hogy voltak olyan kedvesek és beszóltak chatan akkor most itt a magyarázat. Először is kollégista vagyok. Hét közben nem tudok írni hét végén meg kb. örülök ha az itthoni dolgaimat meg tudom csinálni. Másodszor érettségizem. Állandóan tanulok valamint versenyszerűen éneklek úgyhogy abban a csöpp szabadidőmben ami volt próbáltam felkészülni a versenyre (megjegyzem tovább jutottam :) amúgy meg szakmai versenyre is megyek és még arra is készülnöm kell. Ha mindez még nem elég vége lett a 3,5 éves kapcsolatomnak ami egy pöppet megviselt mert elég viharos vége lett. Ezenfelül még most is nyomorom van pasi téren úgyhogy lassan odáig jutok már h megfogadom h apáca leszek :D
Szóval a feje tetejére állt a világ... de ennél már csak jobb lehet:)
Na már most 38 rendszeres olvasója van a blognak aminek nagyon nagyon örülök :) Még nem köszöntöttem erre szcsillát,IceHeartGirlt,Laurát,Dianát,Csesztert és Nikit úgyhogy ezt ezúttal szeretném bepótolni! Üdv nektek a blogon! :)
A következő dolog amiért sorry, hogy teljesen lemaradtam minden általam olvasott blogról... szóval ezért nem írok komikat sem. Ezért is sorry! Igyekszem bepótolni a hiányosságaimat!!!
Na asszem most ennyi. Nem tudom mikor lesz fent új rész.... igyekszem higgyétek el! Köszönöm mindenkinek aki türelmesen várta az új részt! Istenkirályok vagytok!!!!!
Puszi!
Alexis
2010. január 22., péntek
16. fejezet
Jacob nem jelent meg az éjszaka folyamán. Sokáig vártam rá, míg nem végül álomba aggódtam magam. Hát igen ilyen az én formám. Valaki miatt mindig aggódnom kell!
Egész éjszaka nyugtalanul aludtam és korán ébredtem. Szemem körbepásztázta a szobát majd végül megállapodott az ablakon. Semmi nyom nem utalt arra, hogy Jacob itt járt volna. Lassan feltápászkodtam az ágyból és megindultam a fürdő felé. Csak a szokásos reggeli rutin. Fogmosás fésülködés, tükörbenézés. Megijedés saját magamtól. Mert megijedtem, amikor belenéztem a tükörbe. A szemeim alatt óriási karikák éktelenkedtek és sápadt voltam. Tényleg kezdek úgy kinézni, mint egy vámpír, ami azért már teljesítmény így emberként! Feladva a reményt, hogy értelmes külsőt varázsolok magamnak lebattyogtam megenni a szokásos reggeli müzlimet. Lefelé menet jutott eszembe, hogy holnap suli. Már alig várom! Igencsak vicces lesz egész nap Edwardot kerülgetni, de még mindig sziklaszilárdan kitartottam azon elképzelésem mellett, hogy Jacobbal leszek. Vagyis Jacobbal lennék, ha végre idetolná a képét. Morcosan pattantam fel az asztaltól, a tálamat a mosogatóba tettem és megindultam a telefon felé. Oda sem figyelve tárcsáztam a már fejből tudott számot és vártam h felvegye valaki a telefont
- Igen? – szólt bele Jacob
- Jé, te még élsz? – kérdeztem gúnyosan
- Élek – felelte hasonló hangnemben
- Hol voltál tegnap este? Vártalak
- Dolgom volt – felelte kurtán
- Legalább szólhattál volna. Aggódtam érted!
- El tudom képzelni – motyogta halkan, de így is meghallottam
- Elárulnád, hogy mi a bajod? – dörrentem rá
- Úgy érted azon kívül, hogy a drágalátos volt barátod nálad járt? Igazán semmi! – emelte fel ő is a hangját.
- Ezt meg honnan tudod? – csúszott ki a számon, de amint kimondtam már meg is bántam. Teljesen világos volt, hogy Jacob itt járt.
- Az isten szerelmére Bella vérfarkas vagyok! Csak megérzem egy vámpír szagát! – méltatlankodott
- És te most komolyan azon vagy így kiakadva, hogy Edward itt járt? – hitetlenkedtem.
- Igen – vágta rá rögtön- választanod kell Bella! Vagy ő, vagy én! A kettő nem megy egyszerre!
- Nem is mondtam, hogy ezt szeretném!
- De elég, ha gondolod!
- Te tiszta hülye vagy! Veled vagyok nem? Akkor meg nem értem mi a bajod!
- Az, hogy minden percben, amikor engem csókolsz vagy engem ölelsz az a mocskos vérszívó jár a fejedben és azt kívánod, hogy bárcsak vele lehetnél helyettem
- Ez nem igaz- suttogtam. És tényleg nem volt igaz. Élveztem minden percet amit Jacobbal tölthettem annak ellenére, hogy még mindig Edwardot szerettem. De ez megváltozik! Megfogadtam, hogy elfelejtem őt, ha a fene fenét eszik is!
- De igaz! És ezt te is tudod!
- Ha ennyire rossz velem, akkor miért nem küldesz el? Miért vagy még mindig mellettem? – már nem sok választott el a sírástól
- Azért mert ha nem lennél nekem, még így sem ahogy most vagy az még rosszabb lenne. – mondta most már normális hangnemben és belőlem kitört a sírás
- Sajnálom. Hidd, el nekem nem akarlak bántani.De tudom, mit akarok. Veled akarok lenni. El akarom felejteni Edwardot. Csak ez nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik - Hüppögtem. Jacob nem válaszolt semmit.
- Jake? – kérdeztem bizonytalanul
- Mit tud ő, amit én nem? – kérdezet vissza
- Tessék?
- Azt kérdeztem, hogy mit tud ő, amit én nem tudok? – tette fel a már előbb is értett csak fel nem fogott kérdést újra
- Ne hülyéskedj! Semmit!
- Akkor?
- Ez bonyolult
- Magyarázd el, hogy értsem! Mert most nem értem. Elhagyott. Nem törődött veled. Olyan dolgokat vágott a fejedhez, amiket nem érdemeltél meg és még mindig őt szereted. Én igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy működjön ez a kapcsolat, de ehhez egyedül kevés vagyok!
- Tudom. Sajnálom
- Ne sajnáld! Csak ígérd meg, hogy legalább megpróbálod elfelejteni. Mert ha még meg sem próbálod, akkor nincs sok értelme együtt lennünk – mondta most már határozottan. Megijedtem. Szeretem őt. Nem úgy mind Edwardot. De szeretem. Nem veszíthetem el őt is! Azt nem élném túl!
- Megígérem – motyogtam
- Rendben. És lenne itt még valami. – nem tetszett nekem ez a hangsúly.
- Méghozzá?
- Azt akarom, hogy ne találkozz vele többet! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Ezt nem kérheted tőlem! – hüledeztem
- És miért is nem?
- Mert… mert nem. Különben is egy suliba járunk, a legjobb barátnőm a húga. Elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk. – próbáltam ész érveket felsorakoztatni. Ezen egy darabig elgondolkozott és csak utána válaszolt.
- Legyen. De legalább annyit ígérj meg nekem, hogy nem keresed a társaságát - kérte most már sokkal szelídebben
- Muszáj? – próbálkoztam ellenállni
- Semmit sem muszáj. De ez sokat jelentene nekem! – mondta lágy hangon, amitől majdnem elolvadtam. Ez aljasság! Hát lehet erre nemet mondani? Nagyot sóhajtottam
- Szóval mi a válaszod? –érdeklődött még mindig kedvesen
- A válaszom egy határozott talán – nyögtem ki nagy nehezen
- Ne már Bella ne csináld ezt velem!
- Jól van, jól van, legyen, ahogy akarod! – adtam meg magam.
- Köszönöm – hangjában érezhető volt az elégedettség - most mennem kell. Később még kereslek. Vigyázz magadra. Szia- és már le is tette. Esélyem sem volt elköszönni. Egykedvűen raktam le a telefont
- Nem hiszem el, hogy megígérted neki – szólalt meg egy csilingelő, de határozottan morcos hang a hátam mögött mire ijedtemben felsikoltottam.
- Hoppá. Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni – mondta egy csepp megbánás nélkül.
- Alice! – fordultam felé hullasápadt arccal – Nem tanítottak meg rá, hogy illik kopogni?
- De igen – vigyorodott el- az ajtókon. Csakhogy én az ablakon keresztül jöttem.
- Fényes nappal? Már a vámpíroknak is elment az eszük? –csóváltam fejem
- Ne tereld a témát! Miért ígérted meg neki, hogy nem keresed Edward társaságát?
- Mert Jacobnak rosszul esik – válaszoltam és elindultam a szobám felé
- Ez pedig Edwardnak fog rosszul esni
- Tudom – morogtam-, de vele nem járok. Fordított esetben valószínűleg én is ugyanezt kérném tőle. Ha együtt vagyok valakivel annak én legyek az első és a legfontosabb ne más. Főleg ne a volt barátnője. Esetemben barátja. – magyaráztam miközben már az ágyamat ágyaztam.
- Nem. Te nem kérnéd ezt tőle, mert született mazochista vagy! – nevetett fel Alice mire cserébe kapott egy grimaszt- most komolyan. Tényleg nem fogsz foglalkozni Edwarddal? – ült le az ágyamra
- Ezt nem mondtam. Csak azt, hogy én nem keresem a társaságát! – mosolyogtam rá
- Értem… rafinált – vigyorgott
- Nem rafináltság. Megteszem amit Jacob kér, de nem leszek modortalan. Ha Edward keres engem vagy odajön, hozzám ugyanúgy beszélni fogok vele.
- Jól van felfogtam – forgatta meg a szemeit
- Öhm Alice. Ne érts, félre nem mintha nem örülnék neked, de minek köszönhetem a látogatásod?- tettem fel a kérdést. Mire Alice arcáról lehervadt a mosoly. Kezdtem rosszat sejteni- gyerünk, ne kímélj - ültem le vele szembe.
- Szóval. Nem tudom, hogy Edward mennyit mesélt neked más vámpírokról – kezdte
- Nem sokat – vontam meg a vállam
- Szóval rajtunk kívül is van még egy vegetáriánus család a Denali klán.
- Vagy úgy. Értem. Róluk még nem hallottam.
- Öten élnek együtt. Eleazar, Carmen, Kate és Irina és Tanya. – mondta vontatottan, ami nagyon idegölő volt.
- Alice lehet, hogy a te életed végtelen, de az enyém véges. Bökd ki végre, hogy mit akarsz!
- Szóval. Egy ideig velük éltünk. És hát… tudod, Edward elég jól néz ki – dadogta össze vissza
- A lényeget…
- A lényeg az, hogy Tanya beleszeretett – hadarta el én meg értetlenül pislogtam rá.
- És? Mi közöm nekem ehhez. Úgy értem, hogy teljesen egyértelmű, hogy Edward minden nőnek bejön. Nem meglepő, hogy ez alól nem kivételek a vámpírok sem. Különben is ez már régen volt nem? És én amúgy is Jacobbal vagyok
- Szóval nem zavarna…
- Ez hülye kérdés. Természetesen nem zavarna! – dehogy nem zavarna. Ez tökéletes szépség, akinek én még csak a nyomába sem érhetek szerelmes abba a férfibe, akibe én is. Hogy a viharba ne zavarna
- Akkor jó – sóhajtott Alice megnyugodva
- De miért volt ez fontos?
- Csak mert Tanya hozzánk költözik- felelte egy fintor kíséretében
Egész éjszaka nyugtalanul aludtam és korán ébredtem. Szemem körbepásztázta a szobát majd végül megállapodott az ablakon. Semmi nyom nem utalt arra, hogy Jacob itt járt volna. Lassan feltápászkodtam az ágyból és megindultam a fürdő felé. Csak a szokásos reggeli rutin. Fogmosás fésülködés, tükörbenézés. Megijedés saját magamtól. Mert megijedtem, amikor belenéztem a tükörbe. A szemeim alatt óriási karikák éktelenkedtek és sápadt voltam. Tényleg kezdek úgy kinézni, mint egy vámpír, ami azért már teljesítmény így emberként! Feladva a reményt, hogy értelmes külsőt varázsolok magamnak lebattyogtam megenni a szokásos reggeli müzlimet. Lefelé menet jutott eszembe, hogy holnap suli. Már alig várom! Igencsak vicces lesz egész nap Edwardot kerülgetni, de még mindig sziklaszilárdan kitartottam azon elképzelésem mellett, hogy Jacobbal leszek. Vagyis Jacobbal lennék, ha végre idetolná a képét. Morcosan pattantam fel az asztaltól, a tálamat a mosogatóba tettem és megindultam a telefon felé. Oda sem figyelve tárcsáztam a már fejből tudott számot és vártam h felvegye valaki a telefont
- Igen? – szólt bele Jacob
- Jé, te még élsz? – kérdeztem gúnyosan
- Élek – felelte hasonló hangnemben
- Hol voltál tegnap este? Vártalak
- Dolgom volt – felelte kurtán
- Legalább szólhattál volna. Aggódtam érted!
- El tudom képzelni – motyogta halkan, de így is meghallottam
- Elárulnád, hogy mi a bajod? – dörrentem rá
- Úgy érted azon kívül, hogy a drágalátos volt barátod nálad járt? Igazán semmi! – emelte fel ő is a hangját.
- Ezt meg honnan tudod? – csúszott ki a számon, de amint kimondtam már meg is bántam. Teljesen világos volt, hogy Jacob itt járt.
- Az isten szerelmére Bella vérfarkas vagyok! Csak megérzem egy vámpír szagát! – méltatlankodott
- És te most komolyan azon vagy így kiakadva, hogy Edward itt járt? – hitetlenkedtem.
- Igen – vágta rá rögtön- választanod kell Bella! Vagy ő, vagy én! A kettő nem megy egyszerre!
- Nem is mondtam, hogy ezt szeretném!
- De elég, ha gondolod!
- Te tiszta hülye vagy! Veled vagyok nem? Akkor meg nem értem mi a bajod!
- Az, hogy minden percben, amikor engem csókolsz vagy engem ölelsz az a mocskos vérszívó jár a fejedben és azt kívánod, hogy bárcsak vele lehetnél helyettem
- Ez nem igaz- suttogtam. És tényleg nem volt igaz. Élveztem minden percet amit Jacobbal tölthettem annak ellenére, hogy még mindig Edwardot szerettem. De ez megváltozik! Megfogadtam, hogy elfelejtem őt, ha a fene fenét eszik is!
- De igaz! És ezt te is tudod!
- Ha ennyire rossz velem, akkor miért nem küldesz el? Miért vagy még mindig mellettem? – már nem sok választott el a sírástól
- Azért mert ha nem lennél nekem, még így sem ahogy most vagy az még rosszabb lenne. – mondta most már normális hangnemben és belőlem kitört a sírás
- Sajnálom. Hidd, el nekem nem akarlak bántani.De tudom, mit akarok. Veled akarok lenni. El akarom felejteni Edwardot. Csak ez nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik - Hüppögtem. Jacob nem válaszolt semmit.
- Jake? – kérdeztem bizonytalanul
- Mit tud ő, amit én nem? – kérdezet vissza
- Tessék?
- Azt kérdeztem, hogy mit tud ő, amit én nem tudok? – tette fel a már előbb is értett csak fel nem fogott kérdést újra
- Ne hülyéskedj! Semmit!
- Akkor?
- Ez bonyolult
- Magyarázd el, hogy értsem! Mert most nem értem. Elhagyott. Nem törődött veled. Olyan dolgokat vágott a fejedhez, amiket nem érdemeltél meg és még mindig őt szereted. Én igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy működjön ez a kapcsolat, de ehhez egyedül kevés vagyok!
- Tudom. Sajnálom
- Ne sajnáld! Csak ígérd meg, hogy legalább megpróbálod elfelejteni. Mert ha még meg sem próbálod, akkor nincs sok értelme együtt lennünk – mondta most már határozottan. Megijedtem. Szeretem őt. Nem úgy mind Edwardot. De szeretem. Nem veszíthetem el őt is! Azt nem élném túl!
- Megígérem – motyogtam
- Rendben. És lenne itt még valami. – nem tetszett nekem ez a hangsúly.
- Méghozzá?
- Azt akarom, hogy ne találkozz vele többet! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Ezt nem kérheted tőlem! – hüledeztem
- És miért is nem?
- Mert… mert nem. Különben is egy suliba járunk, a legjobb barátnőm a húga. Elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk. – próbáltam ész érveket felsorakoztatni. Ezen egy darabig elgondolkozott és csak utána válaszolt.
- Legyen. De legalább annyit ígérj meg nekem, hogy nem keresed a társaságát - kérte most már sokkal szelídebben
- Muszáj? – próbálkoztam ellenállni
- Semmit sem muszáj. De ez sokat jelentene nekem! – mondta lágy hangon, amitől majdnem elolvadtam. Ez aljasság! Hát lehet erre nemet mondani? Nagyot sóhajtottam
- Szóval mi a válaszod? –érdeklődött még mindig kedvesen
- A válaszom egy határozott talán – nyögtem ki nagy nehezen
- Ne már Bella ne csináld ezt velem!
- Jól van, jól van, legyen, ahogy akarod! – adtam meg magam.
- Köszönöm – hangjában érezhető volt az elégedettség - most mennem kell. Később még kereslek. Vigyázz magadra. Szia- és már le is tette. Esélyem sem volt elköszönni. Egykedvűen raktam le a telefont
- Nem hiszem el, hogy megígérted neki – szólalt meg egy csilingelő, de határozottan morcos hang a hátam mögött mire ijedtemben felsikoltottam.
- Hoppá. Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni – mondta egy csepp megbánás nélkül.
- Alice! – fordultam felé hullasápadt arccal – Nem tanítottak meg rá, hogy illik kopogni?
- De igen – vigyorodott el- az ajtókon. Csakhogy én az ablakon keresztül jöttem.
- Fényes nappal? Már a vámpíroknak is elment az eszük? –csóváltam fejem
- Ne tereld a témát! Miért ígérted meg neki, hogy nem keresed Edward társaságát?
- Mert Jacobnak rosszul esik – válaszoltam és elindultam a szobám felé
- Ez pedig Edwardnak fog rosszul esni
- Tudom – morogtam-, de vele nem járok. Fordított esetben valószínűleg én is ugyanezt kérném tőle. Ha együtt vagyok valakivel annak én legyek az első és a legfontosabb ne más. Főleg ne a volt barátnője. Esetemben barátja. – magyaráztam miközben már az ágyamat ágyaztam.
- Nem. Te nem kérnéd ezt tőle, mert született mazochista vagy! – nevetett fel Alice mire cserébe kapott egy grimaszt- most komolyan. Tényleg nem fogsz foglalkozni Edwarddal? – ült le az ágyamra
- Ezt nem mondtam. Csak azt, hogy én nem keresem a társaságát! – mosolyogtam rá
- Értem… rafinált – vigyorgott
- Nem rafináltság. Megteszem amit Jacob kér, de nem leszek modortalan. Ha Edward keres engem vagy odajön, hozzám ugyanúgy beszélni fogok vele.
- Jól van felfogtam – forgatta meg a szemeit
- Öhm Alice. Ne érts, félre nem mintha nem örülnék neked, de minek köszönhetem a látogatásod?- tettem fel a kérdést. Mire Alice arcáról lehervadt a mosoly. Kezdtem rosszat sejteni- gyerünk, ne kímélj - ültem le vele szembe.
- Szóval. Nem tudom, hogy Edward mennyit mesélt neked más vámpírokról – kezdte
- Nem sokat – vontam meg a vállam
- Szóval rajtunk kívül is van még egy vegetáriánus család a Denali klán.
- Vagy úgy. Értem. Róluk még nem hallottam.
- Öten élnek együtt. Eleazar, Carmen, Kate és Irina és Tanya. – mondta vontatottan, ami nagyon idegölő volt.
- Alice lehet, hogy a te életed végtelen, de az enyém véges. Bökd ki végre, hogy mit akarsz!
- Szóval. Egy ideig velük éltünk. És hát… tudod, Edward elég jól néz ki – dadogta össze vissza
- A lényeget…
- A lényeg az, hogy Tanya beleszeretett – hadarta el én meg értetlenül pislogtam rá.
- És? Mi közöm nekem ehhez. Úgy értem, hogy teljesen egyértelmű, hogy Edward minden nőnek bejön. Nem meglepő, hogy ez alól nem kivételek a vámpírok sem. Különben is ez már régen volt nem? És én amúgy is Jacobbal vagyok
- Szóval nem zavarna…
- Ez hülye kérdés. Természetesen nem zavarna! – dehogy nem zavarna. Ez tökéletes szépség, akinek én még csak a nyomába sem érhetek szerelmes abba a férfibe, akibe én is. Hogy a viharba ne zavarna
- Akkor jó – sóhajtott Alice megnyugodva
- De miért volt ez fontos?
- Csak mert Tanya hozzánk költözik- felelte egy fintor kíséretében
2009. december 31., csütörtök
B.U.É.K!!!!!
Virradjon rátok szép nap,
köszöntsön rátok jó év,
kedves hajlékotokba
költözzön a jólét.
A lelketekbe boldogság,
a szívetekbe béke,
ezt kívánom nektek
a következő évre.
Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!!!!!!
Puszi: Alexis :)
köszöntsön rátok jó év,
kedves hajlékotokba
költözzön a jólét.
A lelketekbe boldogság,
a szívetekbe béke,
ezt kívánom nektek
a következő évre.
Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!!!!!!
Puszi: Alexis :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)