9. fejezet

és Jasper még időben lefogták. És akkor megtörtén az, amire nem számítottam. Jacob ruhái cafatokban hulltak a földre és egy vadul vicsorgó farkas állt pár méterre tőlem… atya ég fényes nappal Charlie háza elött. Ebből még baj lesz. Feltápászkodtam és megindultam felé

- Bella maradj ott ahol vagy – sikította Alice de, nem hallgattam rá.

- Bella kérlek nincs magánál, bántani fog – mondta Edward is mire Jacob morogva tett felé egy lépést

- Ezzel nem segítesz! Fogd be Edward - dünnyögtem oda.

- Jacob – szólítottam meg mire rám nézett - tudom, hogy nem fogsz bántani- tettem felé egy lépést mire rám morgott. Alice felszisszent Edward pedig megpróbált kitörni az őt fogvatató kezek közül. Megjegyzem sikertelenül

- Jasper kérlek, nyugtasd le - kértem

- Nem megy, teljesen elborult az agya - rázta a fejét

- A gondolatai sem tiszták - tette hozzá Edward

- Minden rendben Jake kérlek, nézz rám én, vagyok az Bella - próbálkoztam újra. Megrázta a fejét és felém fordult. Bűntudatosan nézett rám. Ez már az én Jacobom volt.

- Ez az - suttogtam - odamegyek rendben?

- Bella - kezdte volna Edward

- Pofa be Edward - dörrentem rá

- Nem lesz gond. Dühös ránk is és magára is és nagyon sajnálja, hogy félrelökött és, hogy rád morgott – sorolta Jasper

- Semmi baj Jake, tudom, hogy csak véletlen volt - mondtam miközben letérdeltem elé

- Hát persze véletlen - morogta Edward de nem érdekelt. Egyik kezemet Jacob arcára tettem és a szemébe néztem

- Jól vagy? - kérdeztem mire ő csak bólintott

- Bella Charlie egy percen belül kijön érted, csinálj valamit - sürgetett Alice

- Kösz Alice. Most menny Jake ha bárki meglát így bajba kerülsz – mondtam, de nem mozdult. Értetlenül néztem rá.

- Tudni akarja, hogy mikor találkoztok - vetette oda Edward.

- Felhívlak, amint lerendeztem a dolgokat Charlieval rendben?

- Bella jön Charlie - mondta Alice ijedten

- Menny- vettem el a kezem Jake arcáról. Megnyalta a kezem és egy utolsó szúrós pillantást küldött Cullenék felé mielőtt elrohant az erdő irányába. Még látszott az alakja, ahogy az erdő sűrűje felé fut mikor Charlie kirontott a házból

- Isabella Mary Swan ha most azonnal nem jössz be két hónapos szobafogságot, kapsz az egy helyett - mondta vészjósló hangon és az ajtót nyitva hagyva visszament.

- Jobb, ha nem feszítem tovább a húrt Charlienál. Majd találkozunk - búcsúztam és elindultam a ház felé, de Edward megállított

- Bella kérlek, beszéljük meg - könyörgött

- Amint időm lesz, rá megbeszéljük. Ami azt illeti neked is haza kéne menni a családodhoz és sűrű bocsánatkérés közepette elmesélni, hogy mi történt Olaszországban. Nyilván kíváncsiak a részletekre. Ha ezzel végeztél, gyere vissza és beszélhetünk - mondtam idegesen. Mióta lett Edward ilyen értetlen?

- És mégis hogy? Charlie az elkövetkező percekben fogja közölni, hogy nem léphetem át többet a háza küszöbét- mondta fásultan

- Jesszusom, Edward úgy csinálsz, mintha eddig az ajtót használtad volna a közlekedéshez - forgattam meg szemeimet és otthagytam. Még hallottam, hogy Jasper felnevet és beszól Edwardnak

- Komolyan mondom, néha nem tudom eldönteni melyikkőtök a vámpír, mert bizony sok esetben Bella esze jobban vág, mint a tiéd- nevetett és én is elmosolyodtam. Amint beléptem a házba egy felbőszült Charlieval találtam szemben magam. Mosolyom azonnal lehervadt. Még soha nem láttam ilyen dühösnek.

- Tudni akarom a magyarázatot kisasszony - aha, szóval tudni akarja a magyarázatot. Hát azt bizony én is szeretném tudni. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.

- Pontosan mire vagy kíváncsi? - kérdeztem bizonytalanul.

- Pontosan, arra hogy hol? Kivel? És miért voltál három napig távol az otthonodtól?-, - emelte fel a hangját.

- Olaszországban, Alice- el és azért mert Edward bajba került.

- Olaszországban? - hápogta

- Igen ott. - erősítettem meg az előbb elhangzottakat

- És mi dolga volt Edwardnak Olaszországban, egyáltalán milyen bajba keveredet? - kérdezte. Na, most légy okos.... kérnem kellett volna Alicetől valami jó magyarázatot, mert azt ugyebár csak nem mondhatom, hogy Edward meg akarta gyilkoltatni magát egy rakás vámpírral, mert azt hitte, hogy öngyilkos lettem miatta. Habár ha jobban belegondolok miért is ne mondhatnám? Persze kis korrigálással… ha minden kötél szakad ... de azért még megpróbálhatom elkerülni ezt a beszélgetést.

- Tudod ez egy hosszú történet - próbáltam meg eltusolni a dolgot, de nem jött össze

- Időnk, mint a tenger - válaszolta Charlie. Nem volt remény én pedig tettem, amit az elmúlt hónapokban. Folyékonyan hazudtam

- Amikor Alice megjött itthon keresett először de mivel, hogy itt nem talált meg megkérdezte az egyik, szomszédot, aki elmondta neki, hogy lent vagyok, La Pushban. Elindult, La Pushba és ott megtudta, hogy legutóbb a tengerparton láttak ezért lejött, hogy megkeres de, akkor én már felmásztam a sziklákhoz. Tudod, La Pushban a srácok sziklaugrással szokták tölteni a szabadidejüket és úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom. Alice épp Rosalie-val beszélt telefonon, amikor csak annyit látott, hogy leugrok egy szikla tetejéről.

- Hogy honnan ugrottál le? - kiáltotta Charlie ha, lehet még dühösebben. Összerezzentem

- Jaj apu ne nézz így rám, ez csak... nos nevezd egy hobbinak

- az én lányom ne ugráljon le hobbiból méteres sziklákról a jéghideg tengervízbe - mondta valamivel halkabban- bele is, halhattál, volna-, jaj ha sokszor közbeszól, elveszítem a saját hazugságom fonalát

- Apa elmondom, és utána megbeszélünk mindent jó?- próbáltam elejét venni a további kitöréseinek

- Rendben

- Nos szóval Alice már csak azt látta, hogy nem jövök fel és Rosalinak a telefonba, azt mondta, hogy öngyilkos lettem és letette. - Charlie elsápadt

- Nyugi apa nem akartam öngyíkos lenni. Alice a kisebb szikláktól nem látott felbukkanni. A lényeg, hogy Rosalie felhívta Edwardot és elmondta neki az egészet. Edward rögtön arra következtetett, hogy miatta akartam öngyilkos lenni és elment Olaszországba.- fejeztem be és a magam részéről lezártnak tekintettem mesedélutánomat. Sajnos Charlie nem.

- Eddig értem - szögezte le-, de az még mindig nem világos, hogy Edward miért ment el Olaszországba és, hogy miért volt bajban- Erre végképp nem tudtam válaszolni. Az igazat nem mondhattam további hazugságok, pedig nem jutottak eszembe.

- Nos... ez... egy kicsit... bonyolult. - dadogtam

- Mondd csak, majd megpróbálom megérteni - mondta. Végül kiböktem a történet lényegét

- Edward azt hitte, hogy öngyilkos lettem miatta ezért ő is öngyilkos akart lenni. - mondtam a végét már nagyon halkan.

- Öngyilkos... miattad .... ez megbolondult... - hebegte Charlie

- Lehetséges - vontam meg a vállam

- És mi a csudáért ment ezért egészen Olaszországig? - tette fel az újabb keresztkérdést

- Jaj apu fogalmam sincs, mindent én sem tudhatok kérdezd meg tőle - mondtam morcosan

- Én ugyan nem, és ha már itt tartunk, megtiltom, hogy Edward Cullen átlépje a házam küszöbét. Remélem világos voltam – mondta ellentmondást nem tűrő hangon

- Mint a nap - válaszoltam

- Igen? - kérdezte meglepetten mire csak bólintottam

- Oh... hát akkor rendben van. Remélem, tudod, hogy az egy havi szobafogságodat két hónapra hosszabbítottad a sziklaugrási akcióddal. - mondta

- Mesés - morogtam

- Tudod jól, hogy megérdemled. - mondta Charlie

- Egy hónapot nyilván, na de plusz egyet egy nyamvadt sziklaugrás miatt?! - fakadtam ki

- Igen plusz egyet, és ha tovább hisztizel, ráteszek még egyet - fenyegetett meg miközben elindult a tv felé. - ja és jut eszembe - fordult vissza- Jacob mesélte, hogy együtt vagytok. Ennek nagyon örülök. Az a fiú való hozzád nem Edward. A szobafogság alatt hétköznap 7-9 ig itt lehet hétvégén, pedig akármikor jöhet hozzád rendben? - kérdezte. Elfutott a méreg.

- Nem nincs rendben, de úgysincs más választásom. Azt pedig majd én eldöntöm, hogy ki való nekem- mondtam fogcsikorgatva és felrohantam a szobámba