8. fejezet

Halihóó megint! Ahogy ígértem két fejezetet hoztam' Ez még mindig New Moonos de legalább már Forksban vannak :) Remélem azért tetszeni fog nektek! Jó olvasgatást!



Komolyan gondoltad, amit Aronak mondtál? –kérdezte Edward kétségbeesetten. Hirtelen nem tudtam, hogy mire gondol de, nem is tudtam volna válaszolni az elfojtott sírástól.

- Kérdeztem valamit – fordított maga felé Edward. Ekkor látta meg, hogy sírok.

- Bella jól vagy? – kérdezte aggódva. Bólintottam letöröltem a könnycseppeket az arcomról és hátat fordítottam neki. Mögém lépet és lehúzta a fejemről a kapucnit.

- Szerintem nem illik hozzád – suttogta a fülembe.

- Ezt hagy döntsem el én! – mondtam fagyosan. Meghökkenve nézett rám. Alice odajött és gyengéden átölelt.

- Ügyes voltál – mondta boldogan

- Kösz- mosolyogtam rá, de már máson járt az eszem.

- Alice, emlékszel, miről beszélgettünk, amikor elindultunk?

- Igen, igen – csillant fel a szeme- de még várjunk egy kicsit vele. – mondta mindentudóan.

- Rendben egyeztem bele

- Miről beszéltek – kérdezte Edward gyanakodva

- Hidd el, ha eljön az ideje te, tudod meg elsőnek – válaszolt Alice.

A recepció másik végében lévő ülőalkalmatosságok felé indultunk. Alice rögtön leült az egyetlen fotelbe, így Edwardnak és nekem jutott a kanapé. Dühösen nyelvet öltöttem rá mire ő csak vigyorgott. Tüntetőleg előre szegeztem a tekintetem de, így is magamon éreztem Edward kutató szemeit.

- Fáradtnak tűnsz – húzta végig ujjait a szemem alatt lévő karikákon.

- Talán, mert fáradt vagyok – mondtam egyszerűen és ránéztem. Nagy hiba volt. Másodpercek alatt elmerültem fekete szemeiben. Semmi kétség még mindig ugyanolyan hatással van rám, mint régen. Össze kell, szedjem magam, különben elveszek.

- Te pedig szomjasnak tűnsz – nyögtem ki nagy nehezen- talán helyet kéne cserélnem Alicel álltam fel, de megfogta a kezem.

- Ugyan Bella ne légy nevetséges- mérgelődött- soha nem uralkodtam még ennél jobban magamon – mondta miközben újbegyével finoman elkezdte cirógatni kezemet. Megremegtem mire ő elmosolyodott. Hát ez remek… most már ő is tisztában van vele, hogy még mindig ugyanúgy reagálok az érintéseire
- Ennek nagyon örülök. – mondtam szárazon- gyerünk Alice felkelni – parancsoltam rá barátnőmre, aki kommentár nélkül cserélt velem helyett. Edward keserű ábrázattal nézett rám

- Talán aludnod kellene – vetette fel Alice

- Igazad lehet-, mondtam. Tényleg nagyon fáradtnak éreztem magam. Lehunytam a szemem és vártam a megváltó álmot. Nem telt bele sok idő és már nem hallottam a suttogást magam körül. Álmomban egy sötét teremben jártam. A terem közepén egy nő állt. Köpenyén keresztül is kivehető volt kecses karcsú alakja. Kisvártatva kinyílt az ajtó és Aro lépett be rajta Caius és Marcus társaságában. Aro odament a nőhöz és gyengéden szájon csókolta akárcsak Janet.

- Örülök, hogy visszatértél közénk kedvesem – szólalt meg dallamos hangján Aro

- Részemről az öröm mester – hangja olyan volt mintha csengettyűk szólaltak volna meg.

- Itt már nincs szükséged erre – lépett hozzá Caius és lehúzta a lány fejéről a csuklyát. Hosszú barna haja szétterült vállán.

- Minden rendben zajlott? – kérdezte Aro

- Igen mester válaszolt a lány

- Rendben van kedvesem, most menny. Hosszú utat tettél meg idáig.

- Köszönöm mester – mondta a lány és megfordult, hogy távozzon. Mikor megfordul saját magammal álltam szemben. Rubinvörös szemeim hidegen néztek a semmibe. Elszörnyedve néztem magamat. Embert öltem. Hideg kezek érintésére ébredtem.

- Bella kicsim ébredj – hallottam meg Edward aggódó hangját.

- Mi történt? – néztem rá kábán

- Nem tudom. Nagyon nyugtalanul aludtál végig de most elkezdtél kiabálni.

- Oh sajnálom- motyogtam szégyenkezve- rosszat álmodtam

- Semmi baj – simogatta meg a karom-, mit álmodtál? – kérdezte

- Nem akarod tudni – ráztam meg a fejem

- Minden tudni akarok, ami veled kapcsolatos – mosolygott féloldalasan. Pfuj de aljas. Tudja jól, hogy ettől a mosolytól elolvadok

- Tényleg jobb lesz, ha nem mondom el

- Bella
- Jól van. Azt álmodtam, hogy csatlakoztam hozzájuk – fejemmel az ajtó felé intettem ahonnan néhány órával ezelőtt jöttünk ki. Edward dühösen morgott

- Először is én mondtam, hogy nem akarod tudni másodszor, pedig értékelném, ha nem morognál rám.

- Ahogy az imént is mondtam mindent tudni, akarok rólad, és nem rád morogtam. –húzta fel az orrát-, ami pedig az álmodat illeti, úgy néz ki nem tetszettek a vörös szemek - jegyezte meg.

- Nem vonz a tudat, hogy embert öljek – vontam meg a vállam

- Akkor miért mondtad azt Aronak? Nem volt esélyem válaszolni mert Alec lépet be a terembe.


- Most már szabadon távozhattok –mondta - csak arra kérnénk benneteket, hogy ne időzzetek sokat a városban.

- Ezt nem kell kétszer kérnetek – jegyeztem meg mire Alec mosolyogva bólintott és eltűnt.

- Csak forduljatok be az első sarkon és ott a folyosó, ami a lifthez vezet,mondta Gianna - az előcsarnok két emelettel lejjebb van, a kijárat az utcára nyílik. Viszlát - tette hozzá mosolyogva.

Sietősen távoztunk . A buli még mindig tartott az utcákon. Könnyű volt elvegyülni a hömpölygő tömegben. Amint elhagytuk a vár falait Alice megtorpant és várakozóan nézett rám.

- Vagy úgy… igen gyorsak vagyunk ma este – vigyorogtam

- Csak óvatosan –mondta Alice is vigyorogva

- Edward elé léptem és megpusziltam az arcát mire boldogan elmosolyodott. Hallottam, hogy Alice kuncog a hátam mögül. A következő pillanatban hangos csattanás hallatszott amit a kezem találkozása okozott Edward arcával.

- Gyanítom ez nekem most jobban fájt fizikailag, mint neked de megérdemelted – sziszegtem- ne merészelj még egyszer ilyen helyzetbe hozni minket, mert esküszöm, nem állok jót magamért. – mondtam minden egyes szót megnyomva.

- Au Alice ez pokolian fájt – dünnyögtem. Edward ijedten nézett rám.

- Eltörött – kérdezte Alice.

- Nem hiszem maximum zúzódott – húztam el a számat.

- Akkor most én következem? – nézett rám

- Ha akarod – vontam vállat

- Mondtam, hogy segítek – vigyorgott. Edward elé szökkent és „lesújtott rá” Edward a hirtelen lendülettől hátratántorodott.

- Na most már kvittek vagyunk – mondta Alice

- Csak a magad nevében beszélj – morogtam

- Ezt megérdemeltem – mondta lehajtott fejjel Edward

- Mi, az hogy – mondtam és Alice felé fordultam, de nem volt ott

- Már megint kocsit ment lopni? – kérdeztem felháborodottan

- Igen – vigyorgott Edward. Pár perc múlva egy sötét autó állt meg előttünk

- Bocsi srácok – intett bizonytalanul a műszerfal felé- nem sok közül lehetett választani

- Jó lesz ez Alice – vigyorgott – nem lehet mindegyik 911 Turbo

- Ne is mondd! Az a kocsi egy álom! Muszáj szereznem egy olyat.

- Majd kapsz tőlem egyet karácsonyra- ígérte Edward

- Sárgát – adta le a rendelést Alice vigyorogva

- Sárgát – egyezett bele Edward. Bemásztam a hátsó ülésre és láttam, hogy Edward is követni akar. Kétségbeesetten néztem Alicera.

- Öhm Edward – szólt félszegen – esetleg nem vezetnél te?

- Jaj ne már Alice – nyöszörgött Edward

- Kéérrleeekkk- gügyögte Alice – szeretnék beszélgetni Bellával

- Ugyan miről? – kérdezte Edward immár mellettem ülve- napok óta együtt vagytok én meg hónapok óta nem láttam

- Igen, de…

- Nem! Vita lezárva! Te vezetsz! – mondta Edward ellentmondást nem tűrő hangon. Alice bocsánatkérő szemekkel nézett rám

- Nem vagy már fáradt? – kérdezte Edward

- Nem, vágtam rá azonnal ami nagy hiba volt. Most még alvást sem színlelhetek. Csöndben ültünk egymás mellett míg végül meg nem szólalt.

- Meg kéne beszélnünk a dolgokat – mondta csendesen

- Van mit megbeszélnünk? – kérdeztem vissza csendesen

- Lenne – felelte

- Rendben, de ne most – mondtam fásultan

- Ígérd meg, hogy megbeszéljük

- Megígérem.

Ezek után nem beszéltünk többet. Florence-ben a reptéri mosdóban átöltöztem és rendbetettem magam. Edward és Alice is átöltöztek és a köpenyüket egy szemétkupac tetejére, dobták. Én nem így tettem. Még a mosdóban a táskámba rejtettem a köpenyt. Talán még hasznomra lesz alapon. A repülőút Rómába nagyon rövid volt de Atlantába már más volt a helyzet. Ismét elálmosodtam. A jegyek nem egymás mellé szóltak. Természetesen Edward leült mellém Alice pedig mögénk. Lehunytam a szemeimet. Még annyit halottam, hogy Alice Jasperrel beszél telefonon majd mély álomba merültem. Mikor felébredtem Alice hangja ütötte meg a fülem elsőnek.

- Ezt nem tőlem kellene megtudnod- mondta Alice

- Kérlek Alice – könyörgött Edward – tudnom kell, hogy mi a baja

- Úgy érted azon kívül, hogy elhagytad? – kérdezte Alice

- Tudod jól, hogy miért tettem - morogta

- Én igen de ő nem. Különben is Bella azt mondta, hogy majd megbeszélitek – zárta le Alice a témát. Ideje lesz „felébrednem” mielőtt még Edward ki szed valamit belőle. Nagyot nyújtózkodva ránéztem

- Mikor szállunk le? – kérdeztem kótyagosan

- Még kb. 10 perc – felelte

- Rendben – mondtam és Alice-hoz fordultam

- Nemsokára láthatod Jaspert – vigyorogtam rá

- Igen te pedig… - rávillantottam szemeimet mire elharapta a mondatot. Halványan érzékeltem, hogy Edward megfeszül mellettem.

- Kit láthat Bella Alice? – kérdezte hidegen

- Természetesen Charliet. – mondta – te sem örülnél neki ha egy vámpír körözne Bella körül. – mondta egyszerűen.

Edward szemében mérhetetlen fájdalmat láttam amit nem tudtam mire vélni. Sőt, az egész viselkedését nem tudtam hova tenni. Nem volt időm tovább gondolkodni mert felvillantak a leszállást jelző lámpák. Fél óra múlva már a Seattle-i reptéren sétáltunk. A Cullenek már vártak ránk. Először Jaspert pillantottam meg aki Alicet kereste. Alice gyorsan odaszaladt hozzá, de nem ölelte meg, mint ahogy azt a többi párocska teszi, amikor hosszú idő után meglátják egymást. Csak merően nézték egymást. Carlisle és Esme egy nyugodt sarkon vártak távol a fémdetektoroktól egy széles oszlop árnyékában. Esme felém nyúlt, és hevesen megölelt.

- Annyira köszönöm – suttogta a fülembe aztán a karjaival átfonta Edwardot és úgy tűnt, hogy sírna, ha képes lenne rá.

- Soha többé ne tegyél ki minket ennek, zsörtölődött. Edward bűnbánóan mosolygott.

- Bocsi, anyu.

- Köszönöm, Bella - mondta Carlisle- tartozunk neked

- Nem hinném, mondtam hidegen- viszont megkérhetnélek titeket, hogy vigyetek haza? – kérdeztem


- Persze mondta azonnal. Elindultunk a kocsi felé de mielőtt elértük volna Edward megtorpant.

- Ne –morogta

- Kérlek Edward szörnyen érzi magát hagy tegye jóvá- kérlelte Esme

- Érezze is – mondta Edward

- Majd mi megyünk Alicel és Jasperrel ti meg mentek velük

- Nem – mondtam határozottan. Láttam, hogy Rosalie arca szenvedővé válik de elfordultam tőle

- Szeretnék én Alice-ékkel menni, persze csak ha Jaspernek nem okozok problémát- mondtam

- Természetesen nem okozol problémát- halottam meg Jasper hangját a hátam mögül

- Akkor jó – mosolyogtam rá

- Hát legyen felelte Carlisle és mindenki elindult a kocsik felé. Az út nagyon rövidnek tűnt. A gyomrom picire zsugorodott. Charlie tuti megfojt ezért az akciómért. Ahogy a kocsi megállt a házunk előtt Jacob rontott ki a házból mögötte Charlie rohant. Kiszálltam a kocsiból és eléjük mentem. Jacob undorodva nézett Edwardra, aztán felém pillantott ekkor már aggódva.

- Bella- mondta Charlie félig mérgesen félig megkönnyebbülten

- Apa – köszöntem neki és hosszan átöleltem.

- Ezért még számolunk kisasszony- mondta dühösen és elengedett. Jacob lépett oda hozzám. Gyengéden megölelt és apró csókot nyomott a számra.

- Szóval Jacob Black – nyögte Edward megsemmisülten....