7. fejezet

Sziasztok' Meghoztam a hetedik fejezetet' Remélem tetszik' Puszi mindenkinek'



- Folytathatnánk ezt a beszélgetést egy megfelelőbb helyen?- suttogta egy selymes hang vészjóslóan.


- Nem hiszem, hogy ez szükséges lenne, nem szegtem meg egyetlen szabályt sem – mondta Edward udvariasan


- Felix csupán a napfény közelségére utalt –mondta a másik


- Rendben azonnal követlek titeket. Bella, miért nem mégy vissza a térre, hogy élvezd a fesztivált? – kérdezte tőlem szárazon

- A lánynak is velünk kell jönnie - mondta a Félix nevű

- Kizárt – dörrent Edward

- Sajnálom de a szabály az szabály – mondta ismét Félix

- Nyugalom Edward, Aro csak beszélni szeretne veled, hátha elfogadod az ajánlatát.

- Rendben legyen, de Bella szabadon távozhat

- Attól tartok ez nem lehetséges – mondta sajnálkozva a másik

- Ez esetben attól tartok, hogy nem tudom elfogadni Aro meghívását Demetri.

- Úgy is jó – morogta Félix

- Aro csalódott lesz- tette hozzá Demetri

- Biztos vagyok benne, hogy túléli – válaszolt Edward


Félix és Demetri megindultak felénk. Látszólag be akartak minket keríteni. Edward nem mozdult előlem. Képes lenne megöletni magát csak azért, hogy engem védjen? Ketten vannak és gondolatolvasás ide vagy oda Edwardnak nincs esély. Nyilván nem véletlen, tartoztak a Volturihoz. Ezen felül ha őket legyőzi Edward biztos, van még ott jó pár ilyen katona ahonnan ez a kettő jött. Hirtelen határoztam el magam. Ha menni kell hát menni, kell. Még mielőtt megszólalhattam volna mindhárman oldalra, fordították a fejüket.

- Kérem, viselkedjetek jól nevelten,- javasolta egy dallamos hang-, hiszen hölgyek is vannak a társaságban. Méghozzá egy igen eszes emberhölgy is. – vigyorgott rám. Bambán néztem rá miközben a két alak újra megindult felénk.

- kezd el, amit elterveztél – súgta, hogy csak én halljam, persze ez nem jött be. Edward rögtön megfordult a tengelye körül és gyanakodva nézet rám. Nagy levegőt vettem és megkerülve Edwardot Demetri szemébe néztem
- Bella bármit is akarsz tenni, kérlek, ne tedd – könyörgött Edward. Eleresztettem a fülem mellett a kérést és belekezdtem

- Úgy látom nincs sok választási lehetőségünk, így jobban járunk, ha elfogadjuk Aro meghívását – mondtam remegő hanggal. Így kimondva már nem tűnt olyan jónak a tervem. Önként az oroszlán barlangjába… de hát jöjjön, aminek jönnie kell.

- Igazán okos barátnőd van Edward – szólalt meg egy éles magas hang a hátunk mögül. Felix és Demetri kiegyenesedtek és Edward is lazított testtartásán.

- Jane – suttogta lesújtva

- Örülök, hogy újra találkozunk-, mondta közömbösen – kövesetek

Alice azonnal elindult utána én meg Alice után. Edward kétségbeesett arccal kapott értem. Átölelte a derekam és szorosan magához húzott. Istenem mennyi ideig vágytam az érintésére, de most csak mérhetetlen haragot éreztem. Nagy bajba kevert minket. Jó persze könnyű a másikat hibáztatni de ki gondolta, hogy egy ártatlan sziklaugrás miatt kétszer kell, szembenézzek a halállal? Én biztosan nem! Gyors mozdulattal lefejtettem a kezét a derekamról és Alice mellé léptem.

- Úgy néz ki a barátnőd haragszik rád Edward fiú- vihogott Félix mögöttünk. Edward arca megfeszült de nem szólalt meg.

- Gondolom, nem kell meglepődnöm azon, hogy itt látlak Alice – nézet Edward Alicre érdektelenül.

- Nem, nem igazán. - vont vállat

- Esetleg elmondanád, hogy mi történt?

- Mármint azon kívül, hogy élek és virulok legalábbis egyelőre? – morogtam közbe. Edward szemei megteltek fájdalommal

- Igen most már biztos, hogy haragszik rád a kicsike – kotyogott közbe megint Félix. Kezdet kihozni a sodromból

- Nem tanítottak meg rá, hogy nem illik hallgatózni? – kérdeztem. Mindannyian megtorpantak. Hoppá ezt talán nem kellett volna. Hitetlenkedve néztek rám kivéve Alicet. Az ő szemében mást láttam… büszkeséget? Végül is büszke lehet rám… idő előtt kinyíratom magunkat. Végül Félix nevetése törte meg a csendet.

- Hát neked aztán jól felvágták a nyelved-hallod- e. – vigyorgott

- Bátor az már biztos… mondta egyetértően Demetri

- Vagy épp botor – szólalt meg Jane - gyerünk, induljunk tovább


- A lényeg- kezdte el Alice - hogy Bella tényleg leugrott a szikláról, de csupán szórakozásból. Nem akart öngyilkos lenni. Tudod, mostanság rajong az extrém sportokért, mint például a motorozásért. – mondta vigyorogva. Áruló. Biztos vagyok benne, hogy gondolatban folytatja a dolgokat és a beszámolóból, nem maradnak ki a vérfarkasok sem.

Az utca elkanyarodott, de továbbra is lejtett, ezért nem vettem észre, hogy valójában zsákutca, amíg el nem értük a végét, egy ablaktalan, szürke téglafalat. Sehol sem láttam Janet és kisvártatva Alice is eltűnt a szemem elől. Lecsúszott. Megtorpantam.

- Gyerünk Bella, akinek a motorozás és nagy kutyákkal való játszás az új hobbija annak egy kis lyuk meg se kottyan – vetette oda Edward. Elfutott a méreg. Mi köze van ahhoz, hogy mit csinálok ? Semmi! Egyáltalán semmi! Éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyel az elfojtott düh miatt. Edward félreértette a reakciómat, arca meglágyult.

- Hihetetlen vagy komolyan mondom… suttogta és keze elindult arcom felé. Kitértem az érintés elől és dühösen töröltem le a könnycseppeket.

- Alice lennél olyan kedves és elkapnál – szóltam le

- Persze, gyere, csak- mondta és a hangján érezni lehetett, hogy mosolyog! Nagyszerű!

A zuhanás rövid és csöndes volt. A levegő fél másodpercig suhogott mellettem és aztán megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, amint Alice karjai elkaptak.
Biztos tele leszek kék-zöld foltokkal, a karjai nagyon kemények. Talpra állított.

- Örülök neki, hogy nem csak Félix élvezi a műsort – morogtam neki oda mire újabb kuncogást, kaptam válaszul.

Az út folyamán Edward még többször próbált velem kapcsolatot teremteni de minduntalan „zárt ajtókba ütközött”. Végül feladta. Csak a bűntudat miatt próbál hozzám közeledni, győzködtem magam. De nem hagyom, hogy újra megszédítsen.
Egyre mélyebbre jutottunk és a vizes ruháim miatt egyre jobban fáztam. Végül egy kivilágított számomra fogadóhelységnek tűnő terembe értünk. A szoba közepén egy magas, fényes mahagóni pult állt. A pult mögött pedig egy feltűnően csinos… ember?? Na ennyit a Volturi szabályairól.

- Udvarias mosollyal üdvözölt. - Jó napot, Jane!- mondta.

- Gianna

A helyiség végében lévő dupla szárnyú ajtó felé vettük az irányt. A faajtó túloldalán újabb vámpír várt minket. Atya ég! Hát ezek soha nem fogynak el? A fiú a lányra mosolygott és megölelte

- Jane – szólt a fiú

- Alec - ölelte meg a lány

- Isten hozott újra Edward!- üdvözölte őt Alec- látom, jobb kedvedben vagy

- Határozottan - értett egyet Edward unott hangon. Rápillantottam Edward szigorú arcára és csodálkoztam, hogy hogyan lehetett a hangulata még ennél is sötétebb korábban.

- És ez itt minden baj forrása?- kérdezte kételkedve és rám nézet.

- Ennek az eznek van neve is- vetettem oda dühösen. Alice arcáról lehervadt a mosoly és Edward is ijedten nézet rám de nem érdekelt. Mégis mit képzelnek magukról? Mielőtt vámpírok lettek volna ugyanolyan emberek voltak, mint én. Most pedig megvetnek. Ennyi erővel én is tehetném ugyanazt. Cullenek megpróbálnak másként élni, még ha néha hibáznak is, de ezek a vámpírok csak kegyetlen beképzelt gyilkoló gépek, akik játsszák az istent, pedig nem különböznek másoktól.

- Aro örülni fog, hogy újra találkoztok! - mondta Alec, mintha mi sem történt volna.

- Ne várakoztassuk tovább – vetette fel Jane miközben szemei szikrákat szórtak rám.

Szerintem felidegesítettem. Jesszusom ezek között vámpírként sem húznám sokáig, nem hogy emberként. Tegyél lakatot a szádra Bella! Tovább indultunk és végül egy tökéletesen kerek szobába értünk, ami tele volt vámpírokkal. Ki gondolta volna? Minden szem felénk fordult, amikor beléptünk a szobába. Az egyik férfi megszólalt közülük.

- Jane, kedves, hát visszatértél!- kiáltotta nyilvánvaló örömmel

Odasiklott Jane-hez papírszerű kezeibe vette arcát, és könnyedén megcsókolta.

- Igen mester! –mosolygott Jane – visszahoztam őt élve, ahogy kívántad!

- Ah, Jane! - mosolygott ő is - megnyugtató, hogy vagy nekem


Ezek után az események gyors egymásutánban követték egymást. Igazából nem figyeltem a beszélgetésre, ami főleg Aro és Edward között folyt. Jobban lekötött a jelenlévők aprólékos megfigyelése. Érzékeltem, hogy időközben csatlakozott a díszes társasághoz Marcus és Caius is. Mint a nyulak… gondoltam keserűen.

- kérdezd őt – hallottam Edward hangját.

- Hát persze, milyen udvariatlan vagyok! – kiáltott fel Aro


- Bella – mondta. Összerezzentem a nevem hallatán. – el vagyok bűvölve, hogy te vagy az egyetlen kivétel Edward lenyűgöző képessége alól. Azon tűnődtem, hogy mivel a mi adottságaink nagyrészt hasonlóak, ha lennél olyan kedves, hogy megengeded nekem, hogy kipróbáljam. Csak hogy lássam, hogy számomra is kivétel vagy- e.

Dühösen néztem Edwardra. Miért kell még most is kicsesznie velem, amikor tudja jól, hogy nincs választásom. Bűnbánó szemekkel nézett vissza rám mire vágtam egy grimaszt és a kezemet felemelve közelebb léptem Arohoz. Mohón kapott a kezem után. Ennyire nem lehet kíváncsi egy vámpír. Morfondíroztam magamban. Arckifejezése másodpercekén változott, míg végül elengedte a kezem.

- Nos ez, nagyon érdekes- mondta

Visszaléptem Alice - ék közé. Mindkettőjük arca önelégült volt. Ezek szerint Aro képessége is használhatatlannak bizonyult felettem.

- Kíváncsi vagyok, vajon a többiek képességére is immunis-e… Jane, kedves?

- Nem- morogta Eddward. Alice fékezőleg megfogta a karját de, lerázta magáról. Jane boldogan mosolygott fel Arora.

- Igen, Mester?

- Azon tűnődöm, kedvesem, hogy Bella vajon rád is, immunis-e

Jane felénk fordult mire Edward rávetette magát.

- Ne – sikoltotta Alice

Mielőtt bárki reagálhatott volna Edward már a földön volt. Senki sem ért hozzá, de a kőpadlón vonaglott, kínok között. Jane önelégülten mosolygott és közben le nem vette a szemét Edwardról. Aztán megértettem. Jane teszi ezt vele. Tulajdonképpen nem tudom, hogy Alice látta- e a dolgot vagy nem de még mielőtt megállíthatott volna Edward előtt teremtem. Ahogy Jane rám nézet Edward mozdulatlanná dermedt. Álltam a tekintetét és vártam a fájdalmat de nem történt semmi. Ez alatt Edward is felkelt átölelte a derekam és szorosan magához húzott. Ezúttal nem löktem el magamtól. Fájt, hogy miattam kellett szenvednie. Csak védeni akart… ismét. Kezdem azt hinni, hogy ő van mellettem veszélyben nem fordítva.

- Elégedett vagy? – kérdezte Edward Arotól

- Igen. A végletekig kacagott Aro. Jane meghiúsultan sziszegett.

- Ne izgasd fel magad kedvesem. Bella különleges tehetsége mindannyiunkon kifogott. – nevetett még mindig.

- Nos, mit kéne most tennünk veletek?- sóhajtotta Aro

Edward és Alice megmerevedett. Ez volt az a rész, amire vártunk. Élni vagy nem élni ez itt a kérdés.

- Nem feltételezzem, hogy van rá esély, hogy meggondold magad?- kérdezte Aro reménykedve Edwardtól - a képességed kiváló adaléka, lenne a mi kis társaságunknak.
Edwardon látszott, hogy minden szavát mérlegeli, mielőtt kimondja őket.

- Én… inkább… nem! - felelte

- Alice? – kérdezte Aro még mindig reménykedve – esetleg neked volna kedved csatlakozni hozzánk?

- Nem, köszönöm!– mondta Alice.
.
- És te Bella? – kérdezte tőlem. Én értem a viccet de nem szeretem… most komolyan arra kíváncsi, hogy önszántamból leszek e a vacsora? Szóhoz se jutottam. Caius volt az, aki megtörte a csendet.

- Mi? követelte Arotól

- Caius, te biztosan látod a lehetőséget. Jane és Alec óta nem láttam ilyen ígéretes leendő tehetséget. El tudod képzelni milyen lehetőségeink, lennének, ha Bella közénk tartozna? Edwardot ette a méreg mellettem. Egész mulatságos képet vágott.

- Köszönöm de nem hiszem, hogy szívesen látnának, itt- mosolyogtam Janre.

- Ebben ne legyél olyan biztos – szólt közbe Felix vigyorogva mire Aro lesújtó pillantást vetett rá Edward pedig dühösen morgott. Kíváncsi lennék közben, mikre gondol Felix …

- Sajnálom mester-, motyogta.- Aro biccentett.

- Milyen kár! Micsoda pazarlás – sóhajtott Aro

- Szóval csatlakozunk, vagy meghalunk? – kérdeztem csendesen

- Ó dehogyis hogy gondolhatsz ilyet rólunk kedves Bella.

- Aro – sziszegte Caius - A törvény őket is kötelezi.

- Hogyan? – kérdezte Edward

- A lány túl sokat tud. – jelentette ki Caius

- Itt is vannak emberek, akik túl sokat tudnak – ellenkezett Edward

- Igen, de az ő sorsuk a halál. Nyilván te nem ilyen sorsot szánsz Bellának, és mint tudjuk átváltoztatni, sem akarod. Éppen ezért az ő élete a zálog. Ti, ha akartok szabadon, távozhattok

Edward kivillantotta fogait

- Én is pont így gondoltam - mondta Caius mire Felix buzgón előrehajolt.

- Edward elég- toltam el magamtól

- Nem Bella, felejtsd el – méltatlankodott

- Nyugalom!- csitított minket Aro- talán lenne megoldás, például, ha Edward meggondolná magát és átváltoztatná Bellát.

Edward összeszorította az ajkait, hezitált egy pillanatig, mielőtt válaszolt volna

- És ha megteszem?

Aro megint boldogan mosolygott - akkor szabadon hazamehettek és átadhatjátok üdvözletem Carlisle barátomnak

Edward ajkai éles vonallá préselődtek. Mélyen a szemembe nézett. Tényleg inkább meghalna mind, hogy átváltoztasson?

- Ugyan már Edward ne nézz ilyen kétségbeesetten-dörrentem - biztos, lehetsz benne, hogy nem hagyom, hogy Alicenek valami baja essen. Ha ez az ára én megfizetem. Kamatostul. Ezen felül én is élni szeretnék, és azt se bánnám, ha te életben maradnál. – soroltam. Alice odajött hozzám és átölelt.

- Ha Edward nem teszi, meg majd megteszi helyette más a családból –mondtam

Aztán Alice ellépett tőlünk, Aro felé. Felemelt kezét Aro felé nyújtotta. Pár pillanatig így maradtak majd Aro elengedte Alice kezét.

- Ez fantasztikus volt – mondta csillogó szemmel- látni azt, ami még meg se történt

- De meg fog –emlékeztette őt Alice

- Igen meg- helyeselt Aro

- Akkor szabadon távozhatunk? –kérdezte Edward

- Igen, igen mondta Aro jókedvűen- de, kérlek, látogassatok meg újra. Teljesen lenyűgöző volt a mostani találkozás!

- És mi is meglátogatunk! - ígérte Caius- csak hogy biztosak lehessünk, hogy teljesítettétek a rátok eső részt.

Edward összeszorította az állkapcsát, de egyszer bólintott. Felix horkantott.

- Ah, Felix!- mosolygott Aro szórakozottan- Heidi bármelyik pillanatban itt lehet, türelem.

- Ebben az esetben talán jobb is, ha minél előbb távozunk. – mondta Edward

- Igen - értett egyet Aro- kérlek, várjatok sötétedésig, persze, csak ha nincs kifogásotok ellene!

- Természetesen - egyezett bele Edward. Még estig várjunk? Van egy olyan érzésem, hogy már nem sokáig tudom magam tartani. Látszat ide vagy oda nem volt felemelő érzés egy tucat vámpír között a halálomat várni. Aro intett három testőrnek, aki odamentek hozzá, ő pedig egyenként kigombolta a köpenyüket és odaadta nekünk

- Tessék vegyétek fel. Kicsit feltűnőek vagytok. – Edward és Alice felvette a köpenyt de, a kapucnit lehajtva hagyta. Aro odalépet hozzám eltolta a kezem és begombolta a gombokat, majd feltette a fejemre a kapucnit

- Illik hozzátok pláne hozzád Bella még így emberként is – sóhajtott Aro- ha meggondolnád magad szívesen várunk – mosolygott le rám

- Gyere Bella – szólt oda Edward

- Még megeshet, hogy élek az ajánlattal – tátogtam, mire Aro szeme felcsillant. Edward mellettem termet és átölelte a vállam.

- Köszönjük, Aro. Várni fogunk. – mondta ridegen

- Viszontlátásra, ifjú barátaim

- Menjünk - mondta Edward most már sürgetően.

Demetri intett, hogy kövessük, majd megindultunk kifelé, pont azon az úton, ahonnan jöttünk.
Edward lassan maga mellé húzott és nem engedte, hogy ellenkezzek. Alice zord arccal haladt a másik oldalamon közel hozzám.

- Nem elég gyors – dünnyögte Edward

Isten hozta a vendégeket! Üdvözlöm Önöket Volterraban!- hallottam Aro énekét a nagy toronyszobából.

Negyven ember indult meg arra amerről mi jöttünk. Edward a mellkasához szorította az arcom, de már késő volt. Már értettem. Ahogy az egy kis rés képződött, Edward gyorsan az ajtó felé tolt, de még így sem értük el a giccses ajtót a csarnok végén, mielőtt a sikoltozás el nem kezdődött volna. Éreztem, hogy végigfolyik egy könnycsepp az arcomon