13.fejezet

Üdv csajok! Lassan de biztosan meghoztam a 13. fejezetet is.
Amint azt látjátok véget ért a szavazás 33 szuper 2jó és 2 fejezd be szavazattal. Mindenkinek köszönöm a szavazatot. nagyon örülök a 33 szuper szavazatnak. Örülök, hogy tetszik a történet és remélem ezután is bejön majd. Megpróbálok mindent elkövetni annak érdekében, hogy akik a jóra szavaztak azok is szupernek találják majd a történetet. Ami pedig a két fejezd be szavazatot illeti... hát szerintem ha fejre állok sem fog megváltozni a véleményük - pláne, hogy nem is tudok fejre állni,szóval esélytelen a dolog- na mármost ebben a részben nem történnek nagy dolgok de valahogy átkellet vezessem egyik szemszögből a másikba...
Szóval ennyi lenne. Mindenkinek jó olvasást! Ja és amíg el nem felejtem már 19 rendszeres olvasó van úgyhogy köszöntelek a blogon blejlacska :)
Puszi mindenkinek! Alexis :)


Hajnalban hangos telefoncsörgésre ébredtem. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet az ilyen korán, de annyira azért nem érdekelt, hogy kimásszak az ágyból. Végül Charlie felvette. Hátrapillantottam a vállam fölött, hogy megnézzem Jake nem ébredt e fel a csörgésre. Szerencsére nem. Ugyanolyan békésen aludt, mint eddig. Nagyszerű, had aludjon. A dupla őrjáratok kikészítik. Persze tagadja, de én látom rajta. Charlie nem beszélt, amit furcsálltam. Lehet, hogy már le is tette? Na, mind egy majd kiderül, hogy ki volt az és mit akart. Már épp hajtottam volna vissza a fejem a párnára mikor apám ordítása járta át a házat.

- Hogy micsoda? Jacob Bellával töltötte az éjszakát? – üvöltötte magából kikelve. Na, erre már Jacob is felébredt. Ijedten ugrott ki az ágyból és halálra vált arccal nézett rám

- Bukta – nyögtem fel- tünés Jake- pattantam ki én is az ágyból. Jacob már a nadrágját ráncigálta, felfelé amikor meghallottam a fegyverszekrény csapódását

- Képes lenne le lőni? – tátogott Jake

- Ne akard megtudni – dobtam oda neki a pólóját – mentsd magad, amíg tudod lökdöstem az ablakhoz. Charlie már javában trappolt felfelé a lépcsőn, amikor odafutottam kinyitni az ajtót. Még épp annyi időm volt, hogy visszaüljek az ágyra és roppant ártatlan képet vágjak. A következő pillanatban kivágódott az ajtóm és Charlie úgy száguldozott be, rajta, mint egy felbőszült vadkan

- Hol van? – lengette a puskáját az orrom előtt

- Igazán megköszönném, ha nem hadonásznál előttem ezzel az izével – mondtam felháborodva

- Ne tereld a szót Bella hová bujtattad? – kiabálta

- Mégis kit? – tetettem tovább a hülyét

- Jacobot, ki mást – robogott oda a szekrényemhez és szélesre tárta az ajtót.

- Hogy a csodába került volna ide Jacob hajnali öt órákkor? – tudakoltam nagy szemekkel

- Billy felhívott, hogy legyek már olyan kedves és mondjam meg Jacobnak ha felkeltek, hogy Sam látni akarja. Az én házamban. Egy fiú. Éjszaka. A lányom szobájában. Hát én mindjárt megőrülök – sopánkodott miközben körbe-körbe járkált a szobámban és mindenhova benézett. Kezdett idegesíteni

- A számítógép asztal alatt még nem nézted – mondtam gúnyosan

- Ne szemtelenkedj Bella. Ne felejtsd mit mondtam a szobafogságról


- Akkor te meg ne viselkedj úgy, mint egy gyerek- emeltem fel a hangom-, ha elbújt volna a szobámban már megtaláltad volna. Köddé nem válhatott azt pedig végképp nem várhatod el tőlem magyarázat gyanánt, hogy itt volt csak kiugrott az ablakon – mondtam felháborodást tetetve, de közben alig bírtam visszafojtani a nevetést. Nem volt szép dolog tőlem, hogy átvágom Charliet de végül is nem ez volt az első alkalom. Edward is mindig itt töltötte az éjszakákat, csak az ő apjának nem jutott eszébe felhívni minket, hogy üzenetet adjon át a fiának. Charlie már épp mondta volna a magáét –gyanítom meghosszabbította volna a szobafogságom-, amikor odalent megszólalt a csengő

- Bárki is az kitekerem a nyakát- morogta és megindult lefelé én meg utána. Mikor kinyitotta az ajtót azt hittem menten elájulok.

- Áh Jacob örülök, hogy látlak – kezdte – apád üzeni, hogy Sam látni akar, de sajnos a mobilodon nem tudott utolérni így gondolta felhív minket, ha már úgy is Bellával töltötted az éjszakát. – mondta fogcsikorgatva

- Hogy én? Bellával? Erről eddig nem tudtam- adta ő is az ártatlant- Hát te Bella? – nézett rám mire Charlie is megfordult

- Amíg valaki rám nem rontott egy megtöltött puskával én sem. – morogtam

- Nincs is megtöltve – motyogta Charlie miközben visszafordult Jake felé és gyanúsan méregetni kezdte. Sajnos Charlie is ugyanakkor vette észre Jake bakiját, mint én így már nem volt időm neki szólni.

- Fordítva veted fel a pólód Jacob, esetleg siettél valahova? – érdeklődött

- Nem… nem igazán – mondta akadozva szerelmem. Huh, szerelmem? Mióta használom én ezt a szót. Végül is nem tök mind egy mióta, a lényeg, hogy most megfogott minket – csak figyelmetlen voltam – vonta meg végül a vállát

- Vagy úgy – mondta Charlie. Látszott rajta, hogy nem győzték meg a hallottak- és minek köszönhetjük ezt a korai látogatást? – tette fel apám az újabb lebuktató kérdést, de nagy meglepetésemre, erre Jacob villámgyorsan válaszolt

- Csak be akartam nézni Bellához mielőtt elindulunk horgászni. Sajnálom, hogy apám kellemetlenséget okozott. Tényleg úgy volt, hogy átjövök Bellához – erre a mondatra Charlie megfeszült. Ez nem normális. Lehet, hogy nincs megtöltve az a puska, de azért ütni nagyot lehet vele. – de csak, hogy megnézzem, hogy van. Eszem ágában sem volt itt maradni, pláne nem az engedélyed nélkül. – mondta nagyon magabiztosan. Charlie egy ideig még gondolkodott, hogy mit mondjon majd végül legyintett egyet és elvitte visszarakni a puskát a helyére. Jacob beljebb lépett és szorosan átölelt

- Jó volt az éjszaka – suttogta- kár, hogy ilyen sietősen kellett távoznom

- Az éjszaka kétségtelenül jó volt –pláne, hogy nem volt rémálmom, tettem hozzá magamban-, de most legszívesebben kitekerném a nyakad. Minek maradtál itt?

- Nem hagyhattam, hogy egyedül vidd el a balhét – vigyorgott- így gondoltam eljátszom, hogy most érkeztem

- Hát ez egy elég hülye gondolat volt. Kis híján lebuktunk miattad – morogtam

- Jól van, ne haragudj – simogatta meg az arcom- a lényeg, hogy megoldottuk a dolgokat.

- Na, ja meg az, hogy ezen túl biztos nem lesz itt alvás – mondtam szomorúan

- És ez téged ennyire lehangol – kérdezte elégedetten

- Igen le, de látom, téged nem – mondtam bosszúsan és kibontakoztam az öleléséből.

- Ugyan már ne dühöngj – rántott vissza magához- tudod jól, hogy nekem is rossz, de hidd, el ezt is megoldjuk rendben? – nézett rám. Annyi minden volt a tekintetében. Gyengédség, elégedettség, boldogság, szerelem. Egy ilyen szempárnak alapból nem lehet ellenállni, hát, még ha így néz az emberre.

- Tudom – sóhajtottam

- Akkor jó –mosolyodott el

- Jacob ha így folytatod, a halaid elmennek téli álmot aludni – kiabált ki Charlie a nappaliból

- Hm… mintha finoman arra próbálna célozni, hogy lépjek le – elmélkedett vigyorogva Jacob

- Nagyon úgy tűnik.

- Akkor jobb, ha megyek, mielőtt újra elő nem veszi a puskáját. – húzta el a száját mire felnevettem

- Menny csak. Este látlak? –kérdeztem

- Mindenféleképpen - felelte

- Akkor jó. Vigyázz magadra – búcsúztam

- Te is Bells – mondta. Óvatosan megcsókolt majd megfordult és az erdő felé vette az irányt.

- Bella bejönnél egy percre – szólt Charlie

- Igen apu? –álltam meg előtte

- Bocsánatot szeretnék kérni – mondta lehajtott fejjel. Még jobban bűntudatom lett, mint eddig. Szegénynek amúgy se ment jól a bocsánatkérés, hát, még ha tudná, hogy tulajdonképpen nincs is miért bocsánatot kérnie

- Ugyan apa semmi gond előfordul az ilyesmi – vettem elejét a további kínos pillanatoknak

- Kösz kölyök – mosolyodott el.

- Nincs mit. Mehetek? –kérdeztem

- Persze menny csak – mondta- csinálok pár szendvicset és már itthon sem vagyok- állt fel a kanapéról.

- Csak nem te is horgászni mész? – vigyorogtam

- De igen

- Hát akkor jó fogást- mondtam és elindultam felfelé. Már épp nyitottam az ajtóm mikor megint csöngettek. Megtorpantam. Máskor egész nap nincs ilyen forgalom ebben a házban nem hogy hajnal negyed hatkor. Ki lehet az ilyenkor? Bárki is az elég türelmetlen, mert másodszorra is megnyomta a csengőt. Végül is lényegtelen kicsoda. Majd Charlie beengedi. Bementem a szobába és becsuktam az ajtót mire harmadszorra is csöngettek. Dühösen feltéptem az ajtót és lekiabáltam apámnak

- Apu nem hallod, hogy csöngetnek? – kiabáltam le

- De igen és igazán kinyithatnád, épp szendvicset csinálok – kiabálta vissza. Az arcát nem láttam, de a hangjából érezni lehetett, hogy vigyorog. Mondhatom szép. Nem elég, hogy sakkban tart a szobafogsággal, még élvezi is, amit csinál. Rögtön elszállt az eddig érzett bűntudatom

- Meg ne erőltesd magad – dohogtam és visszamasíroztam az ajtóhoz. Kelletlenül kinyitottam az ajtót felkészülve rá, hogy elküldöm melegebb éghajlatra azt, aki odakint ácsorog, de amint kinyitottam az állam a földön koppant a meglepetéstől. Atya ég, mit fogok én ezért még kapni…