12. fejezet

Szia mindenkinek! Ezt a fejezetet Moncsinak ajánlom aki volt olyan édes és másfél órán keresztül könyörgött nekem, hogy írjam meg. Remélem bejön majd a dolog és előre is sorry a team Edwardosoktól :)
Puszi: Alexis



Csendben haladtunk. Kifelé bámultam az ablakon miközben patakokban folytak a könnyeim. Végig magamon éreztem Emmett aggódó pillantását. Jasper kérdése újra felszakította bennem a sebeket. Edward hagyott el mégis mindenki szemében én vagyok a rossz, mert nem bocsátok meg neki. Hát ez szívás. Emmett lassabban hajtott a szokásosnál de még így is túl gyorsan értünk haza. Leállította a motort és kiugrott a kocsiból, de félútón lefékezett és aggódó pillantásokat vetett hol a szobám ablakára hol pedig rám. Rosszat sejtettem. Ez Jacob lesz. Kiszálltam a kocsiból és Emmett mellé sétáltam.

- Feldobnál a szobámba? – kérdeztem

- Ezer örömmel – vigyorodott el. Már nyoma sem volt arcán az előbbi aggodalomnak. Nyilván egy jó kis bunyó lehetőségét latolgatta, mert vigyora egyre szélesebb lett

- Ne is reménykedj Emmett Cullen – böktem meg a vállát

- Tudod néha nagyon ünneprontó, tudsz lenni – durcáskodott majd felkapott és pár pillanat múlva letett a szobámban. Jacob a falnak támaszkodva állt és sötét pillantással méregette hol Emmettet hol engem

- Hol voltál? – vont azonnal kérdőre

- Nini egy beszélő kutya – gúnyolódott Emmett

- Neked is, szia Jacob.- morogtam- köszönöm kérdésed, jól vagyok és te?

- A kérdésemre válaszolj! – emelte fel a hangját

- Lassan a testel zsebkutyus! Ne kelljen megtanítanom hogy, hogyan kell báni egy hölggyel – lépett előrébb Emmett

- Ja, majd pont egy gyilkoló gép fog engem illemre tanítani – nézet rá undorral Jacob. Emmett mellkasából hangos morgás tört fel. Charlie ütemes horkolása megakadt egy pillanatra de aztán újra rázendített. Ha felébresztik nekem annyi.

- Csendesebben Em – dorgáltam meg

- Bocsi hugi- nézett rám bűnbánóan

- Hugi? – döbbent le Jake

- Igen hugi – vigyorgott Emmett elégedetten. Jacob rám emelte kétségbeesett szemeit. Nem értettem a reakcióját.

- Szóval kibékültél vele – mondta és lehuppant a padlóra. Vagy úgy, szóval innen fúj a szél

- Nem békültem ki vele – mondtam csendesen mire Jacob felkapta a fejét

- Tényleg nem?

- Tényleg nem – válaszoltam

- Akkor hol voltál eddig? Telefon nuku a kocsid a feljárón az ablakod pedig tárva nyitva. Hülyére aggódtam magam miattad – zsörtölődött. Na ez egy hosszú beszélgetés lesz. Felnéztem Emmettre aki, vette a lapot.

- Itt az ideje, hogy távozzak. –mondta és Jacobhoz fordult.

- Na, idefigyelj blöki, ha Bellának egy haja szála is meggörbül, amíg veled van, vagy csak egy iciri picirit is megbántod, elkezdheted növeszteni bizonyos testrészedet, hogy utána azt használhasd járásra, mert ha nem bizony sánta korcs leszel – fenyegette meg Jacobot

- Vigyázz magadra hugi- adott egy gyors puszit és már ott sem volt. Elkezdheti növeszteni bizonyos testrészét… ezt meg, hogy értette? Töprengtem magamban. Aztán leesett a tantusz. Olyan erővel tört rám a nevetés, hogy én is a padlón ülve végeztem.

- Ez igazán nem vicces Bella – morogta Jacob megszeppenve, mire még jobban elkezdett rázni a nevetés.

- De nagyon is vicces és ezt te is tudod – törölgettem a könnyeimet

- Ha kellő kép kineveted magad az én káromra akár el is, mondhatnád, hogy eddig hol a pokolban voltál! – mondta megint dühösen. Nagy nehezen abbahagytam a nevetést és felmásztam az ágyamra

- Hát a pokolban éppen nem, de majdnem eltaláltad – mondtam

- Náluk voltál igaz?

- Igen

- És miért, ha szabad kérdeznem?

- Mert ahhoz volt kedvem – feleltem

- Bella, most komolyan. Mit a fészkes fenét csináltál te ott?– kezdett nagyon ideges lenni és ezt a kezének a remegéséből is észrevettem

- Fékezd magad jacob – néztem jelentőségteljesen a kezére

- Ne haragudj – szorította ökölbe a kezét

- Itt az egyedüli ember, aki haragszik az te vagy – közöltem vele

- Csak, mert órákra eltűnsz és utána még a kérdéseimre, se válaszolsz

- Azért mert senkinek nem tartozom magyarázattal. Még neked sem- néztem rá komolyan

- Azt hiszem a barátodként, van annyi jogom, hogy tudjam, merre jársz, amíg nem vagy velem

- Úgy gondolod? - vontam fel a szemöldököm

- Úgy – felelte

- Na, akkor ezt most gondold át újra – mondtam és az ajtó felé vettem az irányt

- Most meg hova mész? – emelkedett fel a padlóról

- Tönkre, ha így folytatod – csuktam rá az ajtót. Halkan leosontam a konyhába. Már épp a hűtőben kotorásztam, amikor két erős kart éreztem meg a derekamon

- Sajnálom – suttogta Jacob. Kivettem egy doboz narancslevet és becsuktam a hűtőt

- Van mit – dőltem neki széles mellkasának

- Nagyon haragszol? – fúrta fejét a nyakamba

- Nem vészes – mosolyodtam el

- Akkor jó – motyogta. Kibontakoztam az öleléséből és a konyhaszekrényhez mentem elővettem két poharat és mindkettőt megtöltöttem narancslével. Az egyiket odaadtam Jacobnak

- Köszönöm

- Mit, az üdítőt vagy, hogy elvisellek? – vigyorogtam rá

- Mindkettőt – mosolyodott el ő is

- Fáradt vagyok – mondtam, és egy ásítással nyomatékosítottam szavaimat

- Én is. De otthon vár a puha ágy - nyújtózkodott

- Az enyém puhább – mondtam és fülig pirultam

- Ez most célzás volt? - kérdezte izgatottan

- Veheted annak is – vontam meg a vállam

- Akkor annak vettem – közölte velem

- Rendben- mondtam és megindultam fölfelé.

- Még jó, hogy hazamentem lefürödni mielőtt ide jöttem – mondta inkább magának mintsem nekem.

- Nem tök mind egy. Idáig úgyis futottál – mondtam, miközben bemásztam az ágyamba

- Nem futottam. Sam hozott kocsival

- Értem – motyogtam. Lehunytam a szemeimet és vártam, hogy Jacob is lefeküdjön, de csak nem jött. Résnyire nyitottam az egyik szemem, hogy megnézzem mi a baja.

- Mi a probléma? – kérdeztem

- Mi lesz, ha Charlie reggel úgy dönt, hogy benéz hozzád? – kérdezte

- Zárd be az ajtót – feleltem egyszerűen és visszacsuktam a szemem. Halottam, hogy kattan a zár és a következő pillanatban Jacob bemászott mellém… ruhástul?!

- Ezt ugye most nem gondoltad komolyan?! – ültem fel

- Mit? – nézett rám nagyon ártatlanul. Nem mondtam semmit csak leráncigáltam róla a pólóját

- Ne akard, hogy a nadrágodat is én vegyem le – morogtam. Ezen elgondolkodott egy darabig aztán lekapta magáról. Hátat fordítottam neki ő pedig rögtön hozzám simult és átölelt. Jólesett a testéből áradó melegség. Elégedetten szusszantottam. Már félálomban voltam mikor Jacob megszólalt

- Biztos, hogy nem akarod elmondani, hogy mit csináltál Cullenéknál? – kérdezte

- Ha elmondom, megnyugszol? –kérdeztem vissza

- Igen – válaszolt rögtön

- Edward itt járt az éjszaka és elég csúnyán összekaptunk. Azután dühében kiirtotta a fél erdőt rátámadt a testvéreire és tönkretett három szobát a házukban. A többiek nem bírtak vele így Emmett eljött értem, hogy leállítsam – mondtam

- Pont téged visznek oda, hogy állíts meg egy tomboló piócát, amikor ők se tudják rendszabályozni – akadt ki – hisz te csak egy ember vagy

- Igen csak egy ember, aki leállította ezt a tomboló piócát – közöltem vele a tényeket – és különben is ne hívd őket piócának.

- Miért ne? Az a nagydarab meg leblökizett – mondta sértődötten

- Emmett már csak ilyen – vontam meg a vállam- aludj Jake

- Jóéjszakát szerelmem – suttogta a fülembe

- Jóét – adtam puszit az engem ölelő karjára. Már azt hittem, hogy elaludt, amikor megint megszólalt

- Bella

- Hmm?

- Szeretlek

- Én is szeretlek - mondtam

És eldöntöttem, hogy adok egy esélyt magamnak a boldogságra…